Szenzáció Alsó-Szászországban: Újra kihalt tokhalat észleltek!
Alsó-Szászországban forgattak egy kihaltnak hitt európai tokhalat – a fajvédelem reményében Németországban.

Szenzáció Alsó-Szászországban: Újra kihalt tokhalat észleltek!
A fajvédelem szenzációs pillanatában a közelmúltban Alsó-Szászország vizeiben egy európai tokhalat (Acipenser sturio) figyeltek meg, amely faj, amely Közép-Európában évtizedek óta kihaltnak számít. A helyi búváriskola által készített videón a hal sziluettje látható. Történelmileg az európai tokhal széles körben elterjedt olyan folyókban, mint az Elba, a Rajna, az Odera és a Eider, de az 1960-as évekre teljesen eltűnt a túlhalászás, a vízszennyezés és a folyami tájak megsértése miatt. Alsó-Szászország utolsó természetes populációja 1969-ben halt ki a Eiderben.
Németországban és Franciaországban a 2000-es évek óta megkezdődtek a visszatelepítési projektek, de a hosszú életű tokhal, amely csak 12-16 évesen éri el az ivarérettséget, komoly kihívást jelent a stabil populációk kialakításában. Jelenleg a filmre vett tokhal potenciális relikviának, kiszabadult tenyésztett halnak vagy szándékos áttelepítés termékének számít. A szakértők úgy látják, hogy az észlelés a remény felcsillanása a német vizek fajvédelmében, amint az exxpress.at beszámol.
Hátszél az áttelepítési projektekhez
A Szövetségi Természetvédelmi Ügynökség (BfN) 1996 óta támogatja az európai tokhal kutatási, tenyésztési és visszatelepítési projektjeit. A partnerek a Leibniz Institute for Freshwater Ecology and Inland Fisheries (IGB) és a Society for the Rescue of Sturgeon (GRS). E kezdeményezések központi célja egy stabil szülőpopuláció kialakítása az európai tokhal fenntartható visszatelepítésének biztosítása érdekében. A genetikai elemzések azt mutatják, hogy a Gironde utolsó élő példányai azonosak az Északi-tengerből származó történelmi tokhallal. Következésképpen ebből a régióból származó utódot használták fel az Északi-tenger vízgyűjtő területének telepítési projektjeihez, írja a bfn.de.
Szeptember 13-án figyelemreméltó akcióra került sor, amikor egy visszatelepítési program keretében 100 fiatal európai tokhalat engedtek vissza a Magdeburg melletti Elbába. Ez volt az első tokhal utód a folyóban 2015 óta, és kritikus lépést jelent az önfenntartó tokhalpopuláció helyreállítása felé, ahogy [blinker.de](https://www.blinker.de/angelmethods/angeln-general/news/stoere- A Werden-im-zuge-des-artenschutzprogramms-in-die-elbe-beätz-sie-gelten-als-anzeige-fuer-einen-gesunden-fluss/) jelentették. Steffi Lemke szövetségi környezetvédelmi miniszter hangsúlyozta a hosszú távú stratégiák és az együttműködés fontosságát a fajvédelem sikere érdekében.
Hosszú távú kilátások és kihívások
Az 1990-es években megkezdett újratelepítések különféle kihívásokkal néznek szembe. Körülbelül 19 600 fiatal tokhalat már kiengedtek az Elbába, de ezek francia tenyésztésből származtak, és 2014-ben az állományok összeomlása miatt meg kellett szakítani a programokat. A németországi szülőállomány jelenleg több mint 400, 6 és 13 év közötti állatot tartalmaz, amelyeket az IGB nagy tenyésztési létesítményeiben tartanak, hogy utódokat hozzanak létre.
Ennek a lenyűgöző fajnak a visszatelepítése és megőrzése nemcsak ökológiai, hanem kulturális szempontból is fontos. Az európai tokhal a folyórendszerek állapotának ökológiai mutatója. Visszatérése nemcsak az ökoszisztémát erősítheti, hanem a környezetkutatás és a természetvédelem sikeres együttműködésének jeleként is szolgálhat.