Suche
Mein Konto
Miért bukott el a világ az éhezés elleni küzdelemben
A világ kudarcot vallott az éhezés elleni küzdelemben: az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai ellenére 750 millió embert érint. Az új Globális Szövetség célja, hogy 2030-ra felszámolja az éhezést és a szegénységet.
Miért bukott el a világ az éhezés elleni küzdelemben
Doha, Katar – Kilenc évvel azután, hogy az ENSZ elindította a 17 Fenntartható Fejlődési Célt (SDG), amelyek magukban foglalják a szegénység és az éhezés felszámolását, riasztó valósággal nézünk szembe: csak tavaly majdnem 750 millió ember 2019-hez képest hozzávetőleg 152 milliós növekedést jelent. Ezek az aggasztó adatok rávilágítanak az éhezés és a szegénység leküzdésére irányuló globális erőfeszítések sürgősségére.
Globális Szövetség az éhezés és a szegénység ellen
Novemberben a G20-ak csúcstalálkozója elindította az éhezés és szegénység elleni globális szövetséget, egy olyan kezdeményezést, amelynek célja az éhezés és a szegénység 2030-ig történő felszámolása – a fenntartható fejlesztési céloknak megfelelően. A Szövetség korai, 2030-as sprintként is ismert kötelezettségvállalásai között szerepel 500 millió ember támogatása készpénzátutalási programokon keresztül, valamint tápláló iskolai étkezés biztosítása 150 millió gyermek számára.
Az éhezés és a szegénység elleni küzdelem fontossága
A Dohai Fórumon, a globális politikai vezetők éves találkozóján a magas rangú képviselő Wellington Dias, a brazil szociális fejlesztési és támogatási miniszter az éhínség és a szegénység kezelésének sürgősségéről, valamint a Szövetség státuszáról a kezdetek óta.
Kérdések és válaszok Wellington Dias-szal
CNN: Miért volt szükség az Éhség és Szegénység Elleni Globális Szövetség létrehozására?
Wellington csúszdák:2015-ben, az ENSZ Közgyűlésén a világ konszenzusra jutott a 2030-ra kitűzött Fenntartható Fejlődési Célokról. A központi elem a globális közösség azon kötelezettségvállalása volt, hogy 2030-ra felszámolják a szegénységet, és 2030-ig nulla éhínség érik el. Elbuktunk: nőtt a szegénység, a nyomor és az éhezés.
Ezeknek a kérdéseknek mélyebb következményei vannak, mint gondolnánk. A migrációs válságok és a konfliktusok közötti kapcsolatot gyakran a szegénység és az éhezés erősíti. A demokráciákat fenyegető veszélyek szintén szorosan összefüggnek ezekkel a problémákkal. A gazdagabb nemzeteknek bevált projektek átfogó csomagjával kell segíteniük a fejlődő országokat. Ez magában foglalja a tudáson és az anyagi támogatáson alapuló nemzeti tervet. A fejlődő országoknak saját terveiket kell elkészíteniük és végrehajtaniuk, míg a fejlett országoknak támogatást kell nyújtaniuk. Ezt a kezdeményezést Rio de Janeiróban (a G20-csúcstalálkozón) fogadták el, és most a végrehajtás kihívásával nézünk szembe.
A megvalósítás jelenlegi állása
CNN: Mi a megvalósítás jelenlegi állása?
WD:Olyan globális tömbökön keresztül dolgozunk, mint a washingtoni Világbank és a New York-i ENSZ, valamint olyan intézményekkel, mint az UNDP (az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) és a FAO (ENSZ Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezete). Jelenleg 86 ország és 66 szervezet tagja ennek a szövetségnek, fióktelepekkel Európában (Róma a FAO központjában), Dél-Amerikában (Brazilia), Afrikában (Addisz-Abeba) és Ázsiában (Bangkok). Az Öböl-térség és az Arab Liga is szóba kerül.
A cél az, hogy az egyes országok nemzeti terveivel dolgozzanak a sajátos szükségleteikhez igazodva. Megfontolhatóak az olyan kiemelt területek, mint a jövedelemtranszferek, az iskolai táplálkozási programok, a helyi mezőgazdaság, a szakképzés és a társadalmi befogadás. Azok az országok, amelyek képesek segíteni a szegényebb országokat, e tervek szerint teszik ezt.
Miért hagyják gyakran figyelmen kívül az éhezést és a szegénységet?
CNN: Mit gondol, miért nem kezelték hatékonyan a múltban az éhezést és a szegénységet?
WD:Az éhezés és a szegénység olyan téma, amelyet gyakran elkerülnek – különösen azok, akiket közvetlenül érint. Sok éhezéssel és szegénységgel küzdő ország kényelmetlenül érzi magát, ha erről beszél. Az olyan események, mint a dohai fórum, különösen értékesek e kérdés kezelésében. Nyitottabb vitára és tapasztalatok megosztására van szükség az olyan országok között, mint Kolumbia, Brazília és Mali, amelyet olyan ENSZ-szervezetek támogatnak, mint a Világélelmezési Program.
Az éhezés minden nemzet és polgár felelőssége. A múltban az éhezés szorosan összefüggött az élelmiszerhiánnyal. Ma, a 21. században a világ mindenki számára több mint elegendő élelmiszert termel. Ez azt jelenti, hogy ha az országok együttműködnek, küzdenek az élelmiszer-pazarlás ellen, és együttműködnek az éhezés és szegénység elleni globális szövetséggel, 2030-ra egy jobb világot teremthetünk.