Forradalom a vízben: a balti-tengeri heringek falánk ragadozóhalakká válnak!

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

Egy új tanulmány feltárja, hogyan fejlődött a balti heringből ragadozó hal – egyedülálló viselkedést fedeztek fel.

Forradalom a vízben: a balti-tengeri heringek falánk ragadozóhalakká válnak!

Egy új svéd tanulmány szerint a balti hering figyelemreméltóan fejlődött az elmúlt években. Az a kutatás, amelyet a Uppsala Egyetem végezték, dokumentálta feltűnően nagy hering felfedezését Uppsalától északkeletre. Ezek a heringek korábban ismeretlen viselkedést mutatnak: aktívan táplálkoznak más halakkal.

A kopoltyúcsapdák és a gyomortartalom elemzése kimutatta, hogy a balti-tengeri hering genetikailag eltérő populációja ragadozó halakká fejlődött. A sérült kopoltyúcsapdák arra utalnak, hogy ezek a heringek kifejezetten kisebb halakat fognak ki és esznek meg. A jelenség eddig egyedülálló, mert világszerte csak a Balti-tengeren figyelték meg. A kutatók a szokatlan viselkedést a klasszikus ragadozóhalak, például a makréla és a tonhal hiányának tulajdonítják, ami evolúciós vákuumot hozott létre, amelyet a hering foglalt el. A ragadozó hering csaknem kétszer akkora, mint planktonevő rokona, emellett magasabb zsírtartalommal és alacsonyabb dioxinszinttel rendelkezik, ami különösen ízletessé és egészségessé teszi.

A hering alkalmazkodása a Balti-tengerhez

A heringek körülbelül 10 000 éve gyarmatosították a Balti-tengert. A rodopszin vizuális pigment jelentős mutációja döntő fontosságú annak biztosításában, hogy a hering optimálisan el tudjon találni az élőhelyén. Ez a mutáció körülbelül tíz nanométerrel a vörös tartományba változtatja a hering fényérzékenységét. Ez lehetővé teszi a fiatal halak számára, hogy korábban felismerjék a ragadozókat.

A Balti-tenger jelentősen eltér az Atlanti-óceán északi részétől: sekélyebb, melegebb, tápanyagban gazdagabb, sótartalma akár tízszer alacsonyabb. A brakkvíz különleges tulajdonságai megváltoztatják a fényviszonyokat, és vörösebbnek tűnik a víz. A hering genetikai adaptációja gyorsan, 23-65 géngeneráción belül ment végbe. A vizsgálati eredmények szerint a Proceedings of the National Academy of Sciences közzétették, a mutáció 42 000 évvel ezelőtt jelent meg először, és nem sikerült meghonosodnia az Atlanti-óceánon. Ezek a genetikai változások kiváló példái annak, hogy a hering hogyan tudott alkalmazkodni sajátos környezetéhez.

– Beküldte Nyugat-Kelet média

Quellen: