Hőhullám támad: Európában a valaha volt harmadik legmelegebb június!

Hőhullám támad: Európában a valaha volt harmadik legmelegebb június!

2025 júniusában a világ a feljegyzések egyik legmelegebb hónapját élte át. A Copernicus Climate Change Service (C3S) átlagosan 16,46°C-os ERA5 felszíni hőmérsékletet regisztrált a hónapban, ezzel a harmadik legmelegebb június a világon. Ez a hőmérséklet 0,47 °C-kal haladta meg a júniusi átlagot az 1991 és 2020 közötti időszakban, míg 2024 júniusa volt a legmagasabb, 16,66 °C-kal. Ezenkívül 2025 júniusa 1,30 °C-kal melegebb volt, mint az 1850 és 1900 közötti becslések szerint az iparosodás előtti szint, ami egyértelműen mutatja az ember okozta éghajlatváltozás globális éghajlatra gyakorolt ​​hatását.

Ezt a sajátosságot hangsúlyozza a C3S jelentése, amely az Európai Bizottság megbízásából havi klímaközleményeket ad ki. Ezek a közlemények elsősorban az ERA5 újraelemzési adatkészleten alapulnak, amely több milliárd mérést gyűjt össze műholdakról, hajókról, repülőgépekről és meteorológiai állomásokról. Az adatasszimilációs folyamat lehetővé teszi a globális éghajlati állapot következetes és átfogó becslését anélkül, hogy valós időben kellene előre jelezni a változó körülményeket..

A hőhullámok hatása

Júniusban jelentős esemény volt a Nyugat-Európa nagy részét sújtó hőhullám. Ezt a hőhullámot felerősítette a Földközi-tenger nyugati részén tapasztalható rekordmagas tengerfelszíni hőmérséklet, tükrözve az elmúlt években egyre gyakrabban dokumentált éghajlati változásokat. Ezek a szélsőséges időjárási események egyértelműen jelzik a növekvő éghajlati kockázatokat, amelyek világszerte fenyegetik az ökoszisztémákat és az emberi közösségeket..

A globális felszíni hőmérséklet 1880 óta több mint 1,3°C-kal emelkedett, 2024-ben pedig körülbelül 1,55°C-kal az iparosodás előtti szinthez képest. Az elmúlt néhány évtizedben az elmúlt 125 000 év legmelegebb hőmérséklete volt, ami egyre nagyobb nyomást nehezedett a kormányokra és a társadalmakra, hogy tegyenek sürgős lépéseket az éghajlatváltozás ellen. Ez különösen eseménydússá válik, ha figyelembe vesszük a további felmelegedés előrejelzéseit, amelyek a 21. század végére a kibocsátási forgatókönyvtől függően 1,5 és 5,7 °C között változhatnak.

Klímavédelmi intézkedések és kilátások

Az IPCC jelentése kiemeli, hogy az antropogén üvegházhatású gázok kibocsátása az éghajlati rendszer felmelegedésének fő oka. Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja 2024-ben a szén-dioxid esetében 421 ppm, a metán esetében pedig 1930 ppb volt. Az ambiciózus éghajlati fellépés 2100-ra 1,5–2,4 °C-ra korlátozhatja a hőmérséklet-emelkedést, de azonnali és határozott fellépést igényel.

A klímaváltozás mérséklésének műszaki-gazdasági megvalósíthatósága megvan, de ehhez az energiatermelés megváltoztatása, például a nap- és szélenergia fokozottabb felhasználása, valamint a húsfogyasztás csökkentése és az ökoszisztémák védelme szükséges. Az éghajlatváltozás kihívásainak való megfelelés érdekében a társadalmaknak nemzetközi szinten együtt kell működniük az éghajlati válság által jelentett hatalmas fenyegetés leküzdése érdekében.