Hszi és Putyin egység az izraeli-iráni konfliktusban, üzenet Trumpnak

Hszi és Putyin egység az izraeli-iráni konfliktusban, üzenet Trumpnak

Egy közelmúltbeli telefonhívásban Kína és Oroszország vezetői, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin az értelem hangjaként pozícionálták magukat, és egy olyan konfliktus enyhítésére szólítottak fel, amelybe Donald Trump elnök szerint az Egyesült Államok esetleg be akarhat avatkozni. Ez a dinamika azt mutatja, hogy Peking és Moszkva hogyan jeleníti meg magát az amerikai erőszak alternatívájaként.

Kína és Oroszország helyzete

Miközben Trump az Egyesült Államok katonai részvételét fontolgatja egy Irán elleni támadásban, Peking és Moszkva lehetőséget lát arra, hogy az Egyesült Államok hatalmának megfelelőjeként helyezkedjen el. Putyin és Hszi beszélgetésük során élesen bírálta Izrael lépéseit, és az ENSZ Alapokmánya és más nemzetközi jogi normák megsértésének minősítette azokat. A nagy probléma azonban továbbra is az, hogy Oroszország maga sérti meg a törvényt nemzetközi szinten, amint azt az ukrajnai konfliktus is bebizonyította.

Kína visszatartó politikája

Hszi Csin-ping a felhívással kapcsolatos megjegyzései kimértebbek voltak, anélkül, hogy közvetlenül elítélték volna Izraelt, ami ellentétben áll külügyminisztere megközelítésével az iráni külügyminiszterrel folytatott beszélgetés során. Ehelyett a kínai vezető felszólította a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, különösen Izraelt, hogy haladéktalanul kössenek tűzszünetet a további eszkaláció és a regionális következmények elkerülése érdekében.

Az USA szerepe a Közel-Keleten

Kína régóta bírálja az Egyesült Államokat, mint a Közel-Kelet instabilitás és feszültség forrását. Egyes kínai tudósok a jelenlegi iráni válságot használják fel ennek alátámasztására. Liu Zhongmin, a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyetem Közel-Kelet szakértője szerint a Trump második ciklusa okozta bizonytalanságok hozzájárultak a jelenlegi eszkalációhoz. Azzal érvelt, hogy Trump súlyosan aláásta az Egyesült Államok közel-keleti politikájának tekintélyét és hitelességét.

Új katonai beavatkozás?

Egyes kínai kommentátorok megjegyezték, hogy Trump azon a küszöbén áll, hogy az Egyesült Államokat mélyebbre vonja egy új, úgynevezett „örök háborúba” a Közel-Keleten. Annak ellenére, hogy kezdetben Kína visszaszorítására összpontosított az indo-csendes-óceáni térségben, továbbra is ukrajnai és gázai konfliktusokkal kell szembenéznie.

Kína érdekei Iránban

Peking nem érdekelt az Irán elleni nagyszabású háborúban, mert az veszélyeztetheti a rezsimet. Irán Ali Khamenei ajatollah vezetése alatt a Közel-Kelet nagyhatalomává vált, és döntő szerepet játszik az Egyesült Államok dominanciájának ellensúlyaként. Kína azon is dolgozik, hogy bővítse diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a térséggel.

Kína diplomáciai stratégiája

Kína a múltban erőteljesen támogatta Iránt, különösen a következetes olajimport és az ENSZ Biztonsági Tanácsában betöltött álláspontja révén. A két ország stratégiai kapcsolatokat épített ki azáltal, hogy közös haditengerészeti gyakorlatokat folytat Oroszországgal, és Iránt felvette a Sanghaji Együttműködési Szervezetbe és a BRICS-országokba, hogy megtámadja az Egyesült Államok vezette világrendet.

Kína közvetítői állításai

Oroszországhoz hasonlóan Kína is potenciális közvetítőként ajánlotta fel magát az izraeli-iráni konfliktusban, és szeretné magát békeközvetítőként bemutatni. Hszi négy javaslatot terjesztett elő a feszültség enyhítésére Putyinnal folytatott telefonbeszélgetése során, beleértve az iráni nukleáris kérdés békés megoldását és a civilek védelmét. Wang Yi kínai külügyminiszter a héten számos megbeszélést folytatott iráni, izraeli, egyiptomi és ománi kollégáival.

Bizonytalanság Kína befolyásával kapcsolatban

Bár Kína felajánlja magát közvetítőnek, továbbra sem világos, hogy valójában milyen konkrét lépéseket tehet a konfliktus megoldása érdekében. Ezt a kihívást tetézi, hogy Kínának nincs tapasztalata a politikailag megosztott régióban elhúzódó konfliktusok kezelésében.

Stratégiai pillanat Kína számára

Egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok globális vezetése egyre inkább megkérdőjeleződik, Kína jelképes sikernek bizonyulhat, ha az iráni konfliktusban a visszafogottság hangjaként szerepel. Az ilyen konfliktusok kezelésével járó kihívások ellenére ez a pozicionálás hosszú távú előnyökkel járhat Pekingnek.