A PVA elutasítja a kézprotézist: Achitz ombudsman bírálja a hatóságokat!

A PVA elutasítja a kézprotézist: Achitz ombudsman bírálja a hatóságokat!

A társadalmi szerepvállalás terén jelentkező kihívások példaértékű esetére a Nyugdíjbiztosítási Hivatal (PVA) elutasította Michael G. myoelektromos alkarprotézis iránti kérelmét. Michael G.-nek, akinek 15 éves kora óta nincs jobb keze, és nem működő protézisre van szüksége, szüksége volt az új protézisre, hogy szakmai feladatait hatékonyabban tudja ellátni. Kereskedelmi cégnél dolgozik, számítógépes kulcsok kezeléséhez, termékbemutatók készítéséhez szüksége van a protézisre, ami jelentősen befolyásolja munkaképességét.

Az ots.at jelentése szerint a PVA sikeres rehabilitációs központja volt két hétig Michael G. Ennek ellenére kérelmét decemberben elutasították, ami erős pszichés hatással volt rá. A Bernhard Achitz által képviselt ombudsman kifogásolja a kérelem nem hatékony feldolgozását. Ezt először az Osztrák Egészségbiztosítási Pénztárhoz (ÖGK) továbbították, ahol sokáig megmaradt, mielőtt visszakerült a PVA-hoz.

Az adminisztráció kritikája

Bernhard Achitz azt követeli, hogy a társadalombiztosítás fedezze a protézis költségeit, hogy Michael G. hosszabb ideig dolgozhasson. Az elutasítást a nem megfelelő adminisztratív folyamatok és a fogyatékkal élők támogatásának hiánya kiváló példájaként említik. Ez éles ellentétben áll a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel (UN CRPD), amely a fogyatékkal élők társadalmi életben való teljes körű részvételét kéri.

A befogadás és a részvétel olyan központi téma, amely messze túlmutat az egyedi eseteken. Ahogy a bpb.de kifejti, az inklúziónak nincs kötelező érvényű meghatározása, de általában úgy értelmezik, mint minden ember, különösen a fogyatékkal élők egyenlő részvételét a társadalmi életben. Ehhez társulnak azok a követelmények, amelyek a különböző intézmények felé nyitnak és alkalmazkodnak az emberek egyéni igényeihez.

Társadalmi szempontok és kihívások

A kihívások nemcsak Michael G. esetében nyilvánvalóak, hanem tágabb társadalmi perspektívában is. Még mindig léteznek olyan társadalmi akadályok, amelyek megkülönböztetik a fogyatékkal élőket a mindennapi életben. A statisztikák azt mutatják, hogy a súlyosan fogyatékkal élők munkanélküliségi rátája átlagon felüli, és sokan gyakran érzik magukat magányosnak, és nem bíznak a politikai intézményekben.

A fogyatékkal élők részvételének erősítése érdekében olyan intézkedésekre van szükség, amelyek nemcsak egyéni életmódjukat veszik figyelembe, hanem a társadalmi akadályokat is lebontják. Ez összhangban van a Szociális Törvénykönyv IX. könyvében és a Szövetségi Részvételi Törvényben megfogalmazott célkitűzésekkel, amelyek elősegítik a fogyatékkal élők részvételi esélyeinek javítását. A befogadásról szóló vita alapvetően megváltoztathatja társadalmunk szerkezetét, és gazdagítja minden érintett életét.