Suche
Mein Konto
Horror utazás oltás után: Az exbankár cserekoponyával küzd az életért!
Tobias (47) súlyos következményeket szenved a koronaoltás után: életek pusztulnak el, az oltási károkat figyelmen kívül hagyják, és harcol az elismerésért.
Horror utazás oltás után: Az exbankár cserekoponyával küzd az életért!
Tobias Jentsch, egy dél-németországi város egykori bankárja és sportolója leírja drámai változását az életében a korona elleni védőoltás után. A 47 éves férfit 2021-ben oltották be a vitatott AstraZeneca vakcinával, anélkül, hogy tudta volna, hogy akkoriban csak 60 év felettieknek ajánlották. Az eredmény pusztító agyi vénás trombózis és agyvérzés volt, amely testileg és érzelmileg is tönkretette.
Azóta is egészségügyi problémák és a társadalom elhanyagoltságának zavaró érzése jellemzi mindennapjait. Jentsch, aki egykor számok embereként jeleskedett iparágában, lenyűgözően írja le elszigeteltségét és félelmeit. Egy sürgősségi műtét és rendszeres epilepsziás rohamok utáni titán erősítésű koponyával naponta küzd a túlélésért és a társadalmi elismerésért. „Az életem elpusztult” – foglalja össze helyzetét keserű mosollyal.
Oltás áldozatai a tudatlanság árnyékában
Jentsch elfojthatatlan felépülési akarattal megpróbálja leküzdeni a szélütés okozta hemiplegiát. A kis sikerek ellenére a mindennapjaival való megbirkózás „csodaként” marad. Nemcsak saját szenvedéstörténetével foglalkozik azonban, hanem azzal is, hogy hangot adjon a ma már több mint 11 800 kérelmezőnek az oltás által okozott károk elismeréséért. Ebből mindössze 467 kérelmet hagytak jóvá – ez a szám tovább frusztrálta a volt bankárt, és cselekvésre késztette.
A munkáltatótól kapott támogatás bizonyos fokú anyagi biztonságot ad neki, de a fennálló kártérítési igények bizonytalanná teszik gazdasági jövőjét illetően. A terápia és az ügyvédek költségei ellenére Jentsch folytatja a harcot. Fáradhatatlan törekvése, hogy arca és hangja legyen mindazoknak, akik hasonló sorsra jutottak.
"Szerencséd volt"
A súlyos egészségügyi problémák ellenére Jentsch megőrzi optimizmusát. Napjait terápiás foglalkozásoknak szenteli és igyekszik megőrizni szellemi mozgékonyságát. Leginkább az sújtja, hogy a társadalom nem ismeri az oltások okozta károkat, és a szolidaritás hiányát kifogásolja: "Az oltások által megsérültek nem voltak szerencsétlenek. Neked szerencséd volt!" Ezek a szavak fejezik ki reményét, hogy sorsa olyan ébresztőként szolgál, amely a kérdés robbanékonyságát a köztudatba hozza.