1831-ből felfedezett titokzatos vulkán: globális lehűlést okozott

1831-ből felfedezett titokzatos vulkán: globális lehűlést okozott

1831-ben egy ismeretlen vulkán olyan robbanásszerűen kitört, hogy lehűtötte a Föld klímáját. Majdnem 200 évnyi kutatás után a tudósok most azonosították a „titkos vulkánt”.

A járvány és annak globális hatása

A kitörés a 19. század egyik legerősebb kitörése volt, és hatalmas mennyiségű kén-dioxidot bocsátott ki a sztratoszférába, aminek következtében az északi féltekén az éves átlaghőmérséklet körülbelül 1 Celsius-fokkal csökkent. Ez az esemény a kis jégkorszak utolsó szakaszában történt, amely a Föld történetének egyik leghidegebb időszaka az elmúlt 10 000 évben.

A titkos vulkán kutatása és felfedezése

Bár a történelmi kitörés éve ismert volt, a vulkán helye sokáig rejtély maradt. A kutatók meg tudták oldani ezt a rejtélyt a grönlandi jégmagok vizsgálatával és a magok rétegeinek elemzésével, hogy azonosítsák az 1831 és 1834 között lerakódott kénizotópokat, hamuszemcséket és apró vulkáni üvegszilánkokat.

Geokémia, radioaktív kormeghatározás és számítógépes modellezés segítségével a tudósok feltérképezték a részecskék pályáit, és összekapcsolták az 1831-es kitörést egy szigetvulkánnal a Csendes-óceán északnyugati részén. Egy szaklapban számoltak be róla Proceedings of the National Academy of Sciences.

A Zavaritskii vulkán a Simushiren

Az elemzés szerint a Simushir-szigeten található titokzatos Zavaritskii (más néven Zavarickij) vulkán a Kuril-szigetek szigetcsoportjának része volt, amely Oroszország és Japán között vitatott terület. A tudósok felfedezése előtt a Zavaritskii utolsó ismert kitörését ie 800-ra datálták. Keltezett.

A vulkáni megfigyelés kihívása

"A Föld sok vulkánja esetében, különösen a távoli területeken, nagyon gyengén ismerjük a kitörésük történetét" - mondta Dr. William Hutchison, a tanulmány vezető szerzője, a St. Andrews-i Egyetem Föld- és Környezettudományi Karának tudományos munkatársa.

"Zavaritskii egy rendkívül távoli szigeten található Japán és Oroszország között. Senki sem él ott, és a történelmi feljegyzések néhány évente a szigeteken elhaladó hajók néhány naplójára korlátozódnak" - mondta Hutchison a CNN-nek küldött e-mailben.

Tudományos elemzés és megállapítások

A grönlandi jégmagok vizsgálata kimutatta, hogy Grönlandon 1831-ben a kéncsapadék körülbelül 6,5-szerese volt, mint az Antarktiszon. Ez arra utalt, hogy a forrás az északi féltekén, egy közepes szélességi fokon lévő vulkán jelentős kitörése volt.

A kutatócsoport kémiailag elemezte a hamut és a 0,02 milliméternél nem nagyobb vulkáni üvegrészecskéket is. Ha az eredményeket vulkanikus régiók geokémiai adatkészleteivel hasonlították össze, a legjobb egyezéseket Japánban és a Kuril-szigeteken találták. Míg a japán kitöréseket a 19. században jól dokumentálták, 1831-ben nem jegyeztek fel jelentősebb kitörést. De a korábban a Kuril-szigetek vulkánjait meglátogató kollégáktól származó minták a Zavaritskii kalderával való geokémiai egyezéshez vezettek.

Következmények és kilátások

Az 1831-es kitörés után hűvösebb és szárazabb viszonyok következtek be az északi féltekén, ami széles körben elterjedt éhezést és nehézségeket eredményezett. Az éhínségek söpörtek végig Indián, Japánon és Európán, emberek millióit sújtva.

"Valószínűnek tűnik, hogy a vulkáni éghajlat lehűlése terméskieséshez és éhínséghez vezetett" - mondta Hutchison. "A jelenlegi kutatás arra összpontosít, hogy ezeket az éhínségeket milyen mértékben okozta a vulkáni éghajlat lehűlése vagy más társadalmi-politikai tényezők."

A történelem tanulságai

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a világ számos vulkánja elszigetelt területeken található, és rosszul figyelik őket, így nehéz megjósolni, mikor és hol következhet be a következő nagyobb kitörés. Ha tanulhatunk valamit az 1831-es kitörésből, az az, hogy a távoli helyeken végzett vulkáni tevékenységnek pusztító globális következményei lehetnek, amelyekre az emberiség felkészületlen lehet.

„Jelenleg nincs olyan összehangolt nemzetközi közösségünk, amely a következő nagyobb járvány kitörése esetén lépéseket tudna tenni” – mondta Hutchison. "Mind a tudósoknak, mind a társadalomnak komolyan kell dolgoznia ezen."

Mindy Weisberger tudományos újságíró és médiaproducer, akinek munkái megjelentek többek között a Live Science-ben, a Scientific American-ban és a How It Works-ban.