Jelena Dokic töri meg a csendet: Élethosszig tartó gyötrelem apja kezeitől!

Jelena Dokic töri meg a csendet: Élethosszig tartó gyötrelem apja kezeitől!

Jelena Dokic, az egykori teniszező, aki több mint 20 éven át szenvedett apja Damir bántalmazásától, ijesztő betekintést ad traumás gyermekkorába „Megtörhetetlen” című életrajzában. Damir Dokic 66 éves korában halt meg, de fájdalmas emlékek és élmények sorát hagyja maga mögött, amelyek Jelenát formálták. Tehetséges teniszezőként bejutott Wimbledon elődöntőjébe, hat tornát nyert, és összesen 4,4 millió dollár pénzdíjat keresett.

Egy interjúban leírja a kegyetlen fizikai és verbális bántalmazást, amelyet hat éves kora óta el kellett viselnie. Az övvel való verés, a verbális bántalmazás és az érzelmi megaláztatás mindennapjaik része volt. Különösen emlékezetes eset volt, amikor apja az öltözőben hagyta, miután elveszítette a wimbledoni elődöntőt. Az évek során ismétlődő kudarcok voltak, ami után még az apja is megverte. Dokic megemlíti, hogy apja „kurvának” nevezte őt egy sokk idején, amikor még csak 11 éves volt.

Harcolj a sötétség ellen

A bántalmazás árnyai Jelena Dokicot hosszan tartó depresszióba vezették, amely végül 2022-ben öngyilkossági kísérletbe torkollott. Több mint tíz évig szenvedett ettől a sötét betegségtől, mielőtt megvette a bátorságát, hogy nyilvánosan megossza történetét. Dokic nemcsak a saját tapasztalatairól beszél, hanem más áldozatokon is segíteni szeretne. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne maradjunk csendben és kérjünk segítséget. Fontos számára, hogy felhívja a figyelmet a sportban előforduló visszaélésekre.

Jelena Dokic tapasztalatai nem egyediek. A személyközi erőszak széles körben elterjedt probléma a versenysportban. A növekvő kutatások azt mutatják, hogy a sportolók is hasonló állapotokkal küzdenek. A pszichológiai erőszak a sportolók 60-72%-át, míg a fizikai erőszak az érintettek 14-25%-át érinti. Sok sportoló nyomást és stresszt tapasztal a verseny légkörében, ami veszélyezteti mentális egészségét. A győzelemre való nyomás formálja a sportkultúrát, és az erőszak normalizálódásához vezethet.

A csend kultúrája

Az Olimpiai Charta felszólít a sportolók zaklatással és erőszakkal szembeni védelmére. A valóság azonban gyakran ijesztő marad. Az elkövetők nemcsak férfi edzők lehetnek, hanem más sportolók és edzők is. Különösen veszélyeztetettek azok a sportolók, akik nem heteroszexuálisnak vallják magukat, vagy akik már áldozattá váltak. A sportolók és edzők közötti erőkiegyensúlyozatlanság megerősíti a bántalmazás körüli csendet, aminek életre szóló következményei lehetnek az érintettekre nézve.

A „Biztonságos klubok” projekt azon dolgozik, hogy intézkedéseket dolgozzon ki a személyek közötti erőszak megelőzésére. Ez magában foglalja a kockázatelemzéseket, a prevenciós műhelyeket és a sportegyesületek gyermekvédelmi felelőseinek támogatását. Egyértelmű irányelvekre van szükség az elfogadható edzői gyakorlatokhoz, hogy biztonságos teret teremtsünk a sportolók számára. A holisztikus megközelítés elengedhetetlen a sportkultúra megváltoztatásához és a sportolók jólétének előmozdításához.

Jelena Dokic története összességében nemcsak személyes küzdelmeit mutatja be, hanem a versenysportban tapasztalható erőszak összetett problémáját is. A sürgősség, hogy beszéljünk ezekről a kérdésekről és megváltoztassuk a kultúrát, kétségtelenül nagyobb, mint valaha.

Jelena Dokicról és tapasztalatairól a következő címen talál további információkat korona, míg Watson részletes betekintést nyújt az elszenvedett bántalmazásba. A sportban előforduló közbeavatkozó erőszak átfogóbb elemzését lásd In-Mind.