A könyvnyomás mint átok: Hogyan váltotta ki az új ötletek a boszorkányvadászatot

A könyvnyomás mint átok: Hogyan váltotta ki az új ötletek a boszorkányvadászatot

A boszorkányvadászatokat, az európai történelem sötét fejezetét, különféle társadalmi és technológiai tényezők befolyásolták. Az egyik legmeglepőbb tudás az amerikai szociológusok csapatából származik, akik egy tanulmányban a 15. században a könyvnyomás feltalálását jelzik. Azt állítják, hogy ez a technológiai fejlődés fontos szerepet játszott az európai boszorkányvadászat hatalmas eloszlásában és brutalitásában.

A „Theory and Society” folyóiratban közzétett tanulmány leírja, hogy 1450 és 1750 között becslések szerint 90 000 embert folytattak a boszorkányság miatt, és körülbelül 45 000 -et hajtottak végre. Meglepő, hogy a boszorkányvadászat feltűnő és brutális előfordulása viszonylag hirtelen tűnt, bár az európai boszorkányság iránti hit évszázadok óta jelen van.

A könyvnyomás befolyása

A tudás elterjedésének a könyvnyomáson keresztüli hatalmas hatása különösen a konkrét kiadványok révén látható volt. Az egyik legbefolyásosabb a "Malleus Maleficarum" vagy a "Hexenhammer", a német Dominikánus Heinrich Kramer kézikönyve, amelyet az 1480 -as évek végén tettek közzé a boszorkányvadászat legfontosabb események idején. Ez a könyv kombinálta az elmélet és a boszorkány üldözésének gyakorlati útmutatásait, és gyorsan elterjedt. Kvantitatív hatásai kézzelfoghatóak voltak a 17. századig, amikor tucatnyi kiadványt kellett kidolgozni, és meghatározták a boszorkányvizsgálatok közvetlen hatását Európában.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a nyomtatási nyomás nem közvetlenül a boszorkányvadászat okai, hanem az ott beágyazott boszorkányvadászat ötletei és gyakorlatai elterjedtek a kis körökből, és így az üldözést egy új, brutális dimenzióba emelték. "A nyomtatás művészete miatt ezek a gyakorlatok széles közönséget találtak és új lehetőségeket teremtettek a hatalom mozgósítására" - magyarázza a szociológusok.

Ennek a dinamikának a figyelemre méltó példája az 1580 -as évek elején hármas volt, ahol a helyi hatóságok kifejezetten a kézikönyvre utaltak, hogy legitimálják a boszorkánypróbákat. Más városok, mint például Würzburg, Bamberg és Osnabrück, szintén követték ezt a példát, ami olyan dominóhatást eredményezett, amely befolyásolta az egész közösségek viselkedését.

Az ilyen ötletek terjedése nem korlátozódott a múlt időkre, amint azt Doten-Snitker hangsúlyozza. Az új közösségi hálózatok még a mai világban is biztosítják, hogy a feltörekvő ötletek gyorsan elérhetők és nagy társadalmi változásokat okozhatnak.

Anna Maria Schwägelin volt az utolsó személy, akit halálra ítéltek Németországban. 1775 áprilisában a Kempten Forth Ink -ben kellett kivégezni, de sorsa megváltozott, amikor a magánélet elhalasztást okozott. 1781 -ben végül börtönben halt meg. Történetük csak a történész Wolfgang Petz kutatása révén nyilvánosan ismert, aki rámutat arra, hogy a helyi feltételek szerepet játszottak sorsukban.

Anna Maria Schwägelin esete a boszorkányvadászat kíséretében elkövetett összetett társadalmi és kulturális mechanizmusok lenyűgöző példája. Kimpenben a rúd emlékeztet a szolgálati szobalány tragikus történetére, amelynek sorsa az emberiség története ezen sötét korszakának sok más áldozatának tükröződését tükrözi.

dpa/sk