Tüntetések Belgrádban: Emlékezzünk az újvidéki tetőbaleset áldozataira!

Tüntetések Belgrádban: Emlékezzünk az újvidéki tetőbaleset áldozataira!

Belgrádban 2024. november 1-jén, az újvidéki főpályaudvar tragikus tetőbeomlásának évfordulóján emberek ezrei tüntettek, hogy megemlékezzenek a balesetben életét vesztett 16 áldozatról. A tiltakozásokat nemcsak a szomorúság jellemezte, hanem az Aleksandar Vučić elnök alatti kormányzattal szembeni növekvő politikai elégedetlenség is. Miután a vasútállomás összeomlása az elmúlt évtizedek legnagyobb kormányellenes tüntetéséhez vezetett, a tüntetések körülbelül egy évvel később folytatódnak. Az emberek a kormányon belüli korrupciót okolják a katasztrófáért, amelyet súlyosbított azzal, hogy átlátható pályáztatás nélkül ítélték oda a felújítási munkákat a kormányhoz kötődő cégeknek.

Szerdán a kormányt támogatók és a kormányt kritizáló tüntetők egyaránt összegyűltek a szerb fővárosban. A kormányzó SNS támogatóit bérelt buszokon vitték Belgrádba, míg a kormányellenes tüntetők Dijana Hrka, az egyik áldozat édesanyja vezetésével 3000 főre becsült tömeget alkottak. Dijana Hrka, aki éhségsztrájkba kezdett a demonstráció alatt, felelősségre vonását követeli fia haláláért, és a baleset kivizsgálását, amelynek okai a mai napig tisztázatlanok.

Zavargások és tiltakozó megmozdulások

A baleset óta rendszeresen tüntetnek Szerbiában. Különböző korcsoportok – köztük iskolások és egyetemisták – fogtak össze, hogy küzdjenek az országban uralkodó sérelmek és tekintélyelvű struktúrák ellen. Politikai elemzők hangsúlyozzák, hogy az elégedetlenséget nemcsak a konkrét incidens, hanem az általánosan növekvő infláció, az energiaválság és a polgárok kilátástalansága is táplálja. Ezek a tényezők hozzájárulnak az új választások kiírásának növekedéséhez, bár a kormány vonakodott az ilyen irányú lépésektől.

A november 1-jei tüntetés a korrupció elleni küzdelem központi pontja. Délelőtt 11 óra 52 perckor, az összeomlás idején Szerbiában sokan megálltak 16 percre, hogy megemlékezzenek az áldozatokról. A megemlékezés ezen időszakában világossá vált, hogy a tiltakozó mozgalom erőteljesen a kormány szigorú politikája ellen irányult, amelyet az EU autokratikusnak tartott. A nyomás alatt álló Vučić elnök ezt kihívásként ismerte fel kormánya számára, és elnyomó intézkedésekkel próbál válaszolni a tiltakozó hangokra.

A tüntetésen ideiglenes kerítéseket emeltek a kormány támogatóinak gyülekezetei köré a biztonság érdekében, miközben erős rendőri jelenlét tartott fenn a rendet. Ez a megfélemlítés sokakat arra késztet, hogy megkérdőjelezzék, mekkora szabadság marad egy olyan nemzetben, ahol az igazságszolgáltatás függetlenségének hiányát látják.

Žarko Milovanović, a koszovói résztvevő, aki szintén csatlakozott a tiltakozásokhoz, nem hagyott kétséget afelől, hogy az etnikai csoportok között is létezik szolidaritás. Támogatását fejezte ki Vučić elnök mellett akkor, amikor Szerbia soha nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Ez azt mutatja, hogy a demonstrációk nem csak a konkrét katasztrófára összpontosítanak, hanem az ország nagyobb politikai és etikai kérdéseire is.