Alzheimer-gyógyszer Leqembi: Nagy elvárások és vegyes remények
Az EMA a Leqembit ajánlja az Alzheimer-kór kezelésére, de csak a korai stádiumokra és a nőknél jelentkező nem egyértelmű hatásokra korlátozódik.
Alzheimer-gyógyszer Leqembi: Nagy elvárások és vegyes remények
Düsseldorf (ots)
Áttörő lépés az Alzheimer-kór kezelésében – a lecanemab hatóanyagot tartalmazó Leqembi nevű gyógyszert jóváhagyta az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) Emberi Felhasználásra szánt Gyógyszerekkel Foglalkozó Bizottsága. De itt jön a hátránya: a jóváhagyás erősen korlátozott. Csak azok a betegek remélhetik, akik rendelkeznek az ApoE4 gén kópiájával vagy egyetlen példányával sem, hogy hasznot húzzanak ebből a gyógyszerből. Szigorú hozzáférési programot vezetnek be annak biztosítására, hogy csak az ajánlott betegeket kezeljék.
Dr. Anne Pfitzer-Bilsing, az Alzheimer-kór kutatási kezdeményezésének vezetője optimista: "Ez egy úttörő döntés. Ez várhatóan alapvetően visszaállítja az Alzheimer-kór diagnózisának és kezelésének irányát." A Leqembi lelassíthatja a betegség előrehaladását, és új reményt ad az egyébként nehezen kezelhető Alzheimer-kórban. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kezelés csak a betegek kis csoportja számára lesz elérhető nagyon korai stádiumban, és a kettős ApoE4 génnel rendelkező betegek kizárásra kerülnek, mivel fokozottan ki vannak téve a súlyos mellékhatások kockázatának.
Kockázat és hatás
A lehetséges mellékhatások sem nélkülözhetők: az agyvérzés és az agyduzzanat a potenciális veszélyek közé tartozik, ezért a kezelést szorosan ellenőrizni kell. A vérhígítót szedő betegek szintén veszélyben vannak. Kéthetente intravénásan adják be, és a betegeknek mozgékonynak és rugalmasnak kell lenniük. E kihívások ellenére az Alzheimer-kóros betegek hamarosan orvosaikkal közösen dönthetik el, kívánnak-e élni az új terápiás lehetőséggel.
Felmerül egy másik izgalmas kérdés: Hogyan profitálnak a nők a Leqembiből? A kezdeti vizsgálatok riasztó különbségeket mutatnak a hatékonyságban – míg a férfiaknál 43 százalékos lassulás tapasztalható a progresszióban, addig a nők esetében ez az arány mindössze 12 százalék. Ez nyitva hagyja a kérdést, hogy milyen tényezők állnak a különbség mögött, és hogyan lehet tovább javítani a kezelést.