Brückl: A pályaváltók nem oldják meg az iskolaválságot – megoldás a határvédelem!
Hermann Brückl az iskolai pályamódosításokat nem megfelelőnek minősíti. Fenntartható megoldásokat szorgalmaz a pedagógushiányra.
Brückl: A pályaváltók nem oldják meg az iskolaválságot – megoldás a határvédelem!
Az ausztriai tanárhiányról folyó vitában Hermann Brückl, az FPÖ oktatási szóvivője bírálta azt a bejelentést, amely szerint sürgősen kiképeznék a pályaváltókat az iskolai tanításra. Ezt az intézkedést az ÖVP vezette oktatáspolitika kudarcának jeleként írja le. Brückl hangsúlyozza, hogy a tanárhiányt évek óta figyelmen kívül hagyták, és a jelenlegi megoldás csak a kudarc eltussolása. Szerinte a pályaváltók képzése egyedi esetekben segíthet, de a gyorstanfolyamok és a felületes képzés nem helyettesíti a megalapozott pedagógusképzést.
Ma mintegy 4300 pályaváltó tevékenykedik az ausztriai tanköteles iskolákban, akiket csaknem 1100 tanárképző hallgató és 40 nyugdíjas tanár támogat. Ezek a számok az SPÖ parlamenti kérdéséből származnak, amelyre Martin Polaschek (ÖVP) oktatási miniszter válaszolt. Összesen mintegy 70 600 tanár tanít a kötelező iskolákban, a legtöbb pályamódosító, mintegy 1900, Bécsben dolgozik. Ősztől minden oktatási egyetemen indulnak képzések a megfelelő végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkezők számára a létszámhiány ellensúlyozására. Ha teljesen kiépültek, a minisztérium évente 200-300 végzősre számít ezeken a képzéseken.
Az oktatáspolitika kritikája
Brückl azt is kifogásolja, hogy az iskolák egyre gyakrabban vállalnak olyan feladatokat, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak az oktatáshoz, például különböző hátterű tanulók integrálását. A migrációs politika egyértelmű irányváltását szorgalmazza az iskolarendszer tehermentesítése érdekében. Véleménye szerint a beilleszkedni nem tudó vagy nehezen beilleszkedő tanulók beáramlását korlátozó célzott intézkedések nélkül az oktatási intézkedések hatástalanok maradnának.
A következő, 2023/24-es tanévre a pénzügyi kiegyenlítés részét képezi az adminisztratív segítség, amelyet tanévenként legfeljebb 15 millió eurós szövetségi társfinanszírozás egészít ki. A szövetségi államokkal együttműködve ezek az alapok akár 700 főállású alkalmazottat is finanszírozhatnak iskolai szociális munkára. A jelenlegi tanévben már 65 iskolai szociális munkást és 32 szociális pedagógust társfinanszíroz a szövetségi kormány, míg az iskolai szociális munkáért elsősorban a szövetségi államok gyermek- és ifjúságjóléti osztályai felelősek.
Emellett 199 társfinanszírozású iskolapszichológus is támogatja a tankötelezettséget. Mindazonáltal továbbra is kérdés, hogy az oldalsó belépők jelenlegi formájában történő bevezetése fenntarthatóan megoldhatja-e az oktatási rendszer hosszú távú kihívásait. A levegőben marad Brückl figyelmeztetése, miszerint a jelenlegi megközelítések nem elegendőek.
Összességében a vita azt mutatja, hogy az ausztriai oktatáspolitika komoly kihívásokkal néz szembe, amelyeket nemcsak a tanárok számának növelésével, hanem stratégiai reformokkal is meg kell oldani.