A 20 perces repülés: a világ első repülőgép-eltérítése

A 20 perces repülés: a világ első repülőgép-eltérítése

Napjainkban az utazás nagysebességű komppal Hongkong és Makaó kikötővárosai között körülbelül egy órát vesz igénybe. Ám 1948-tól 1961-ig, amikor mindkét régió még az európai hatalmak gyarmata volt, a gazdag turisták is választhattak egy rövid repülőutat.

A Miss Macao – történelmi repülőgép

Miss Macao nem szépségkirálynő volt, hanem egy Consolidated Model 28 Catalina hidroplán, amely a portugálok ellenőrzése alatt álló Makaóból a brit irányítás alatt álló Hongkongba szállította az utazókat – ezt az útvonalat mindössze 20 perc alatt lehetett teljesíteni. Ezeket a repüléseket „szivarrepülésnek” nevezték, mivel körülbelül ugyanannyi ideig tartottak, mint egy cigaretta elszívása – és a dohányzás megengedett volt a fedélzeten.

Légiforgalom Hongkong és Makaó között

Akkoriban a repülés „olyan volt, mint a buszon utazni” – mondja Dan Porat, a Jeruzsálemi Héber Egyetem történelemprofesszora. Azok az utasok, akik megengedhették maguknak, közvetlenül a beszálláskor, előzetes foglalás nélkül vásárolták meg a jegyeiket. A Macau Air Transport Company mára megszűnt leányvállalata Cathay Pacific, két ilyen Catalina „repülő csónakot” üzemeltetett. Makaó repülőtereinek hiánya miatt a gépek fel tudtak szállni a part menti vizekről.

Az 1948. július 16-i incidens

1948. július 16-án azonban Miss Macao nem érkezett meg a hongkongi Kai Tak repülőtérre. A hongkongi hatóságok azonnal riadót fújtak, és a rendőrség megkezdte a két város közötti vizek átvizsgálását.

Az egyetlen túlélőt, egy 24 éves kínai rizstermesztőt, Wong Yu-t egy halász mentette meg, majd kórházba szállították Makaóban. A hírek szerint Wong lába eltört, mentőmellényt viselt, amelyet a baleset során ragadott meg.

Bár Wong közönséges utasként jellemezte magát, és azt mondta, hogy a gép a levegőben robbant fel, történetében és megkérdőjelezhető viselkedésében – beleértve a kórházból való szökést is – szereplő ellentmondások más magyarázatra késztették a hatóságokat és a sajtót: Makaó kisasszonyt "égi kalózok" támadták meg, és a tengerbe zuhant.

Kalózkodás a levegőben

Utolsó repülése napján Miss Macaót két pilóta irányította: Dale Cramer amerikai kapitány és Ken McDuff ausztrál első tiszt, mindketten korábbi katonai repülők. A fedélzeten összesen 27 ember tartózkodott, köztük 24 utas és egy légiutas-kísérő, Delca da Costa, Makaóból származó portugál állampolgár, aki egyben McDuff barátnője is volt.

Az utasok közül négynek azonban nem állt szándékában Hongkongba utazni. Wong bevallotta, hogy ő és három bűntársa mindent eladtak, hogy megvegyék a jegyeket, és úgy gondolták, hogy megéri a bûnükből származó zsákmány.

Az emberrablók terve

Ahogyan Luis Andrade de Sa történész leírja „Repülés Makaóban: Száz év kaland” című könyvében, a négy gépeltérítő röviddel a Makaóból való felszállás után gyorsan hozzáfogott az üzlethez, egyikük berontott a pilótafülkébe, és azt követelte, hogy a pilóták vegyék át a gép irányítását.

A vezető gépeltérítő, Chiu Tok szárnyleckéket vett Manilában, és azt tervezte, hogy repülni fogja a gépet, ha a pilóták túlerőben vannak. Arra azonban nem számított, hogy Cramer nem adja fel az irányítást, és ellenállásba ütközik a főkabin. Miközben egy utas egy gépeltérítővel birkózott, egy lövés dördült el. McDuff vasrúddal ütötte meg Chiu Tokot. A gépeltérítők mindkét pilótát lelőtték, és Cramer teste a gép vezérlőire esett, aminek következtében a gép a Dél-kínai-tengerbe zuhant.

Az eset tisztázása

Wong túlélése valószínűtlennek bizonyult, tekintettel a Miss Macao később előkerült roncsaira, amelyeken golyó lyukaik voltak. Ennek ellenére nehéz volt megismerni Wong igaz történetét, mert rossz fizikai és pszichológiai állapotban volt.

A rendőrség úgy döntött, hogy titkos ügynököket visz be a kórházba, hogy meggyőzze Wongot, mondja el az igazat a Miss Macao fedélzetén történtekről. Végül bevallotta, hogy a gépeltérítők terve az volt, hogy átvegyék a gépet és elrepítsék a dél-kínai Guangdong tartományba, ahol az utasokat és a személyzetet elrabolják értéktárgyaiktól, majd túszul ejtik. Senkinek sem szabad meghalnia.

A légiközlekedési ágazatra gyakorolt ​​következmények

A Miss Macao eltérítése annyira újszerű volt, hogy ebben az összefüggésben senki sem használta az „eltérítés” szót – a sajtó „légikalózkodásnak” nevezte. Abban az időben nem voltak biztonsági ellenőrzések, mint például az utasok fémdetektorokkal történő átvizsgálása. Csak a legalapvetőbb biztonsági ellenőrzéseket hajtották végre, néhány poggyászt kinyitottak és átkutattak.

Az emberrablók azonban felkészültek erre – fekete szalaggal a lábukra kötözték pisztolyukat, a China Mail újság pedig akkoriban arról számolt be, hogy egyikük lőfegyvert rejteget a cipője üreges talpában. Wongot végül Makaóból Kínába deportálták, ahol nem sokkal ezután 27 évesen meghalt anélkül, hogy rablás, gyilkosság vagy kalózkodás miatt bíróság elé állna.

A repülés fejlődése

A repülési ipar virágzott a két egykori gyarmati város számára a következő évtizedekben. Hongkong a világ egyik legnagyobb légiközlekedési csomópontjává nőtte ki magát, míg Makaó 1995-ben nyitotta meg nemzetközi repülőterét. Ma a repülőtéren van egy kis kiállítás a repüléssel kapcsolatos fontos történetekről, köztük a Miss Macao eltérítéséről.

A légi kalózkodás evolúciója

A Hongkongtól Makaóig tartó emberrablás története gyorsan feledésbe merült. Az akkor még csak szárnyaló kereskedelmi repülési iparban sokan egyszeri eseménynek tekintették ezt, és úgy gondolták, hogy a gépeltérítések – vagy az akkori elnevezéssel „felháborító” – nem lesznek mindennaposak. Ám a következő évek társadalmi nyugtalansága, valamint a légi közlekedés növekedése és egyre növekvő megfizethetősége változáshoz vezetett.

1968 és 1972 között az iparág az „emberrablás aranykoraként” vált ismertté, ahogy Brendan I. Koerner „The Skies Belong to Us” című könyvében írja le. „Öt és fél naponta volt egy emberrablás” – magyarázza Porat. „Ebben a fázisban az ipar igyekszik fejlődni.”

Biztonsági intézkedések és a repülés jövője

A Miss Macao fedélzetén történt események számos fontos változás kiindulópontját jelentették a repülésben. Bár a gépeltérítést kezdetben nem tekintették komoly problémának, az incidensek számának növekedése ahhoz vezetett, hogy a repülőterek „miniatűr rendőrállamokká” váltak. A biztonsági ellenőrzések, beleértve a fémdetektorokat és a poggyászröntgen-rendszereket, végül normává váltak az utasok és a személyzet védelmében.

Tehát ami 1948-ban a Miss Macao incidenssel kezdődött, az olyan meghatározó pillanattá vált, amely átalakította az egész légiközlekedési ágazatot. A 21. századi gépeltérítések és biztonsági óvintézkedések közvetlenül az e korai incidensekből levont tanulságokra vezethetők vissza.