Matthias Hartmann: Színház vagy bomlasztó tényező - Átmeneti rendező

Matthias Hartmann: Színház vagy bomlasztó tényező - Átmeneti rendező

A színház világában a rendező Matthias Hartmann polarizáló karakter. A hírnév csúcsától, a zürichi Schauspielhaus és a bécsi kastély igazgatójaként a számlahamisítás miatti elbocsátásáig számos hullámvölgyön volt pályafutása. Hartmann innovatív produkcióiról volt ismert, de a vádak megrázták karrierjét. 2018-as rehabilitációja óta a Red Bull Media House kreatív igazgatójaként tevékenykedett, és provokatív kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet a színházi tájról.

Hartmann nyílt beszélgetésben a színházak és közönségük kapcsolatáról értekezett. Meglepő módon úgy jellemezte a közönséget, mint akik gyakran félreértik a színház „értelmével” megzavaróját. Hartmannnak az a benyomása támadt, hogy sok színház már nem a közönség kegyeiért küzd, hanem egyfajta „kriptovaluta” vezérli őket. Hangsúlyozza, a színházi sikert ma már nem a jegyeladásokon mérik, hanem a kultúrpolitikusok, kritikusok tetszését.

A közönség és szerepe a színházban

Hartmann kritikai szemlélete a színházi tájról éles és kendőzetlen. „Zürichben nincs szükség színházra, hogy élj, ez egy jó dolog” – magyarázta Hartmann. Úgy látja, aggasztó tendencia, hogy ezek az intézmények egyre inkább marginalizálódnak, mivel az emberek izgalmas, izgalmas élményekre vágynak. A színházba járás ma már nem magától értetődő, ennek okai összetettek. Hartmann megjegyzi, hogy az olyan laza városokban, mint Zürich, könnyebb távolságot tartani a színháztól, különösen akkor, ha a kínálat már nem olyan csábító.

Új könyve egyfajta kiáltványként is értelmezhető a színházi világ számára; Nemcsak személyes meglátásokat és anekdotákat tartalmaz, hanem útmutatót is tartalmaz a korábbi pozícióiban megfigyelt mérlegmanipulációhoz. Önreflexió és a színházi világ struktúráinak kritikája keveréke, amelyek véleménye szerint nem igazán relevánsak a közönség számára. Hartmann meg van győződve arról, hogy sok kreatív elme ma már nem érzi a közönség pulzusát. „A közönség kihívást és elcsábítást szeretne kapni” – tette hozzá.

Hartmann szemében a kultúrpolitika befolyása és a kritikusok szerepe nagyobb jelentőséggel bír, miközben a közönséggel való közvetlen kapcsolat kiesik a fókuszból. Figyelmeztet arra, hogy ha ez a tendencia folytatódik, a színház lemaradhat a fő művészeti ágak közül. Nyilatkozataiból felvetődik egy riasztó kérdés: Mi történik a színházzal, amikor a közönségnek már nincs rá szüksége a rituáléiban?

A színház új felfogása

Szóba került a Servus-TV jogi-politikai programigazgatójaként szerzett tapasztalatai is. Hartmann ebben nem lát ellentmondást, de úgy írja le az állomást, mint amely nagyban hozzájárul a médiavilághoz. "Az emberek már nem néznek analóg tévét. De akkor jönnek a színházba, amikor nagyszerű tartalom van" - mondja, kifejezve meggyőződését, hogy a minőség dönt a művészetben.

Hartmann soha nem adta fel teljesen a helyét a színházban. Jelenleg ismét Bécsben állít színpadra, és megindítóan tiszteli magát a művészetet. A színházban a teljesítményfüggő támogatások révén történő rendszerváltás iránti könyörgései a kor szellemét tükröző modern mentális modellt mutatnak. „A művészetet jutalmazni kell, a kudarcot pedig szankcionálni kell” – mondja Hartmann. Véleménye szerint ez több ösztönzést jelentene az innovatív és vonzó munkavégzésre.

Összegezve: Matthias Hartmann visszatérése a művészetek reflektorfényébe és provokatív színházi tájképei egyesítenek.

Hartmann színházi jövőképeibe és a múltról alkotott őszinte elmélkedéseibe részletes betekintést kaphat jelenlegi munkája. Itt nemcsak a színház struktúráit bírálja és kérdőjelezi meg, hanem saját helyét is abban. Erről a témáról további információk állnak rendelkezésre itt megtalálni.