Fogyatékkal élők önrendelkezése: Egy befogadó est Feldkirchben

Fogyatékkal élők önrendelkezése: Egy befogadó est Feldkirchben

A Vorarlberg Monitoring Bizottság (VMA) hetedik nyilvános ülésére a közelmúltban került sor a feldkirchi AK Hallban. „Az én utam, életem, emberi jogom!” mottó alatt. Kiemelték az „intézménytelenítés” fontos témáját. A fókuszban a fogyatékkal élők jogai álltak, akiknek az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye szerint joguk van az önálló élethez és élethelyzetükkel kapcsolatos döntésekhez. Ezeket a témákat a szakértők és az érintettek egyértelműen megvitatták.

Klaus Feurstein állami ombudsman egyértelműen hangsúlyozta, hogy a fogyatékossággal élő embereknek ugyanolyan jogokkal kell rendelkezniük, mint mindenki másnak, amikor az életkörülményeikről kell dönteni. De Tobias Buchner, aki a nemzeti perspektívákat képviseli a Független Monitoring Bizottságban, világossá teszi, hogy Ausztriában továbbra is az otthonok dominálnak, és hiányzik egy átfogó terv a közösségi alapú támogató szolgáltatások bővítésére és az olyan létesítmények felszámolására, mint az otthonok.

Az intézménytelenítés kihívásai

Dr. Markus Schefer professzor, az ENSZ szakértői bizottságának tagja előadásában ismertette az intézménytelenítés kihívásait. Rámutatott, hogy Ausztriában a jelenlegi helyzet nem megfelelő, hiányoznak a stratégiák, a megfelelő lakhatás és az egyéni támogató szolgáltatások. „Nincs egyéni jog – ez nem elfogadható” – mondta Schefer. Megosztotta a 2023-as osztrák állami ellenőrzés megállapításait, amelyekben ezek a sérelmek világossá váltak.

Az eseményt úgy tervezték, hogy akadálymentes legyen, beleértve a jelnyelvi tolmácsolást és az élő közvetítést is, hogy széles közönség számára biztosítsák a hozzáférést. A foglalkozás jelentős részét a személyes élményeknek szentelték. Paul Stark, a magas szintű támogatási igényű mezőgazdasági munkás édesanyjával és társával együtt számolt be arról, milyen lehet az élet intézményi struktúrák nélkül. Pált novemberben az Agrárkamara tíz éves szakmai szolgálatáért tünteti ki, amely teljesítmény a befogadás hosszú és sokszor fáradságos útját jelképezi.

A Paul és családja által tapasztalt kihívások sok hasonló helyzetben élő ember valóságát tükrözik. „Paul inkluzív utazásában semmi sem adott” – magyarázta édesanyja, kiemelve a folyamatos erőfeszítéseket, amelyek szükségesek a szükséges támogatás és finanszírozás biztosításához.

A foglalkozás számos lehetőséget kínált a résztvevőknek az aktív részvételre. Az úgynevezett csereasztalokon különféle témák kerültek megvitatásra, a befogadási lehetőségektől az intézmények nélküli élet személyes tapasztalataiig. A vita heves volt, ami hangsúlyozta a téma sürgősségét és fontosságát.

Figyelemre méltó összehasonlítás származott Schefer professzortól, aki rámutatott, hogy a fogyatékkal élők még nem voltak tisztában az apartheid-politikák igazságtalanságával. Kijelentésével a résztvevők felismerték a társadalmi és politikai változás szükségességét.

Az érdeklődők számára a találkozó eredményei, valamint egy átfogó 7 oldalas vitaalap elérhető az interneten. Az esemény teljes streamje a YouTube-on is megtekinthető. További részletek és információk a riportban találhatók www.vol.at.