Művészet vagy provokáció? Beszélgetés Niwa plakátjáról a grazi stájer ősszel

Művészet vagy provokáció? Beszélgetés Niwa plakátjáról a grazi stájer ősszel

A mostani „Horror Patriate” című művészeti kiállítás nagy feltűnést kelt Graz szívében. Ami eleinte a kiállítás egyszerű bevezetőjének tűnt, hamar provokatív és ellentmondásos témává vált, amikor Yoshinori Niwa művész „A plakát tisztítása a választási időszakban, amíg az már nem olvasható” című plakátját a rendőrség eltakarta. Ez a hivatalos megnyitó előtt történt, és a plakáton szereplő provokatív szlogen: „Mindegyiknek a sajátunk” erősen emlékeztet a náci korszak sorsdöntő szlogenjére: „Mindenkinek a sajátja”. Ez a helyzet felveti a kérdést, hogy a nemzetiszocialista eszmék kritikai vizsgálatáról van-e szó, vagy kúszó dicsőítésről.

A stájer FPÖ azonnal reagált a plakát leleplezésére, és éles kritikát fogalmazott meg. Ez a műalkotás azon kevés darabok egyike az idei „Őszben”, amely nem épült be az alternatív (nemzeti) múzeum hagyományos koncepciójába. Ekatarina Degot művészeti vezető programkönyvében a múzeumok „nemzeti identitásgyárak” szerepével foglalkozik, ami az erősödő jobboldali populizmusra tekintettel különösen aktuálisnak tűnik. A Neue Galerie Grazban található kiállítás célja, hogy humoros és kritikai megközelítésekkel ellenpontot teremtsen a közös nemzeti múzeumoknak.

Művészeti beszélgetések és történelmi utalások

A kiállítás kurátori megközelítésének szembetűnő példája Jan Peter Hammer „Noreia” című filmje. A körülbelül 45 perces film rávilágít arra, hogyan keletkezett a kelta dicsőség városának illúziója egy félrevezetett hazaszeretetből. A stájerországi St. Margarethen várost használva, amelyet 1930-ban Noreiára kereszteltek, a film bemutatja, hogyan használják fel a történelmi narratívákat ennek az illúziónak a támogatására. A film mellett történelmi jeleneteket játszanak újra egy klub tagjaival, akik ennek a feltételezett hagyománynak a megőrzésére hivatottak. A filmhez kapcsolódik a Noreia állítólagos dicsőséges történelmének soha meg nem valósult emlékműve is.

Egy másik figyelemre méltó műalkotás Peter Friedl „Ölj meg és menj” című neonfénye, amely négy oberwarti roma meggyilkolásának bűntettére utal. A mögöttes üzenetet a piros-fehér-piros színezés ragadja meg, amely Ausztria nemzeti színeit tükrözi. Szemben egy „szláv nő” alakja lóg a Grazi Néprajzi Múzeum népviseleti terméből. Ezt az ábrázolást az idegengyűlölet előtérbe helyezésére használják a karakter fehér ruházatának egyszerű ábrázolásával – egyértelmű utalás a múltban a kisebbségekkel kapcsolatos elmaradott nézetekre.

A múzeumi diskurzus határai

Azonban továbbra is félni kell, hogy a művészet ilyen megközelítései minőségük ellenére megrekednek a tipikus művészeti diskurzusban, és kevéssé járulnak hozzá a demokratikus társadalmak aggasztó jobbra tolódásáról szóló szélesebb körű vitához. A múzeumi kontextusok gyakran ragaszkodni látszanak a történelmi jelenségekhez, miközben a neoliberális globalizáció által formált aktuális kérdéseket csak futólag említik.

A kiállítás kritikai tartalmával megszólítani kívánt közönség nagy része már előre szétválogatható volt az előadás típusa és a diszkurzív kontextus szerint. A jobboldali mozgalmak ritkán szerepelnek a kortárs művészeti kiállításokon, így a vita inkább a művészet iránt érdeklődő kritikusok körébe tartozik. A Yoshinori Niwa által tervezett választási plakát továbbra is az egyetlen elem, amely heves vitát vált ki.

Egy további kiállítás, amely a Neue Galerie jelenlegi bemutatójának mellékleteként szolgál, a „Kunst Heimat Kunst Revisited”. Ez az eredeti projektre emlékeztet, amelyre 1992-ben, a Stájer ősz részeként került sor, és kritikai szemszögből világítja meg az otthon fogalmát. Az „újranézett” változat dokumentálja a jelentős művészi hozzájárulásokat, és fontos történelmi leckét jelent, amely megmutatja, mire képes a művészet, ha megadja a szabadságot.

Összegezve elmondható, hogy a mostani grazi képzőművészeti kiállítás nemcsak provokatív alkotásaival nyűgöz le, hanem a nemzeti identitás és annak kortárs aktualitása kapcsán felmerülő mélyreható kérdésekkel is. Ezek a viták fontosabbak, mint valaha, különösen a globális változások és a növekvő jobboldali tendenciák idején. És bár a Niwa plakátja körüli vita váltja ki talán az egyetlen ellentmondásos reakciót, a kérdés továbbra is az, hogy az ilyen kiállítások végül mekkora hatással lehetnek a társadalomra.

Erről az izgalmas témáról további információk találhatók a www.artmagazine.cc cikkében.