A gyapjasmalacok visszatérése: Jel a fajok kihalása ellen!
Tudja meg, miért fontosak az ősi haszonállatok, mint például a Mangalitza gyapjassertés, a biológiai sokféleség megőrzésében.

A gyapjasmalacok visszatérése: Jel a fajok kihalása ellen!
A mezőgazdaság világában egy ősi állatfajta küzd a helyéért: a Mangalitza gyapjassertés. Ezeknek a robusztus és időjárásálló állatoknak nincs helyük a modern üzemi tenyésztésben, de döntő szerepet játszanak a biológiai sokféleség megőrzésében Rajna-Pfalz jelentették. Ezeknek a sertéseknek a tenyésztése nemcsak hagyomány kérdése, hanem a fajok kihalása elleni lépés is. Rugalmasságuk és alkalmazkodóképességük értékes szövetségesekké teszik őket a mai mezőgazdaságban.
Egy idilli németországi birtokon, mint ez Weng Manor, Mangalitza gyapjas sertést szabad tartásban tartanak. Itt egy tágas, 20 000 m²-en mozoghatnak, és folytathatják természetes viselkedésüket. Ez a fajnak megfelelő tartás lehetővé teszi, hogy az állatok családi csoportban éljenek, hiszen egyszerre akár három generáció is tartózkodik a telepen. A sertések saját táplálékukról gondoskodnak a lóhere, hüvelyesek, napraforgó és csillagfürt különleges keverékének felfedezésével és elfogyasztásával. Az anyák évente egy-két alkalommal 6-8 malacot hoznak világra, amelyek azután legalább egy évig a farmon maradnak, mielőtt a parasztházba kerülnek.
Szinergia az állatok között
Az állattenyésztés másik figyelemre méltó jellemzője a mangalitza gyapjassertés és a Sulmtaler csirkék közötti szimbiotikus kapcsolat. Ez az együttműködés állatfajok védelmét és előnyöket is kínál: Míg a csirkék biztonságban vannak az olyan ragadozóktól, mint a sólymok és a rókák a sertések társaságában, a sertések részesülnek az alacsonyabb parazitanyomásból. Ez az állattartási forma nemcsak a fenntartható mezőgazdaság példája, hanem új mércét állít fel a mai haszonállatok fajnak megfelelő tartásában.