Lüneburg haldokló társa: adj életet az utolsó leheletig!

Lüneburg haldokló társa: adj életet az utolsó leheletig!

Lüneburgban az ambuláns hospice szolgálat intenzíven támogatja az embereket életük utolsó szakaszában. A „Nem adhatunk több napot az életnek, de több életet adhatunk a napoknak” mottója mellett az itt folyó munka nemcsak a szabadúszó önkénteseket inspirálja, hanem szeretetteljes támogatást is nyújt az érintetteknek. A brit palliatív ellátás úttörője, Cicely Saunders kulcsüzenete jelentős perspektívát kínál a palliatív ellátásról.

A társadalom öregedésével egyre fontosabbá válik a haldoklás és a gyász kérdésének kezelése. Jeannette Suchan és Josephine-Rahel Furkert az egyesület 80 aktív önkéntese közé tartozik, akik ideológiájuktól és nemzetiségüktől függetlenül támogatják a betegeket otthon, idősek otthonában vagy kórházban. „A halál az élet része” – hangsúlyozza Heike Jost, a kurzus vezetője és koordinátora, és arra ösztönzi az embereket, hogy nyissák meg ezeket a gondolatokat.

Véletlen találkozás a palliatív osztályon

Az életvégi ellátással való személyes kapcsolat gyakran a saját veszteségélményeire vezethető vissza. Jeanette Suchan így ír le egy megrendítő találkozást a palliatív osztályon: „Találkoztam egy régi ismerőssel, aki élete utolsó szakaszában volt.” Ez kiemeli azokat az egyedi élményeket, amelyeket maguk az önkéntesek is gyakran átélnek, miközben közel vannak ügyfeleikhez.

Ez az intenzív időszak, amikor megosztották emlékeiket és együtt nevettek, mély élmény volt Suchan számára. „Munkánk központi része a saját fájdalmunk megtapasztalása és a szomorúság elfogadása” – mondja. Ehhez kapcsolódik az a tanulság, hogy az öröm és a szomorúság gyakran kéz a kézben jár.

A belső felkészültség alapkövetelmény

Ahhoz, hogy élete végén társként dolgozhasson, bizonyos személyes tulajdonságokra van szükség. Ez magában foglalja a pszichológiai stabilitást, valamint az önreflexióra és a személyes fejlődésre való hajlandóságot. „A tréning nemcsak a saját határaink felismerésében segít, hanem azt is megmutatja, mennyire fontos az érzelmi távolság megtartása a nehéz pillanatokban” – magyarázza Claudia Arend, az életvégi ellátás koordinátora.

Kilenc év képzés után a résztvevők megtanulják, hogyan tudnak igazán segíteni az érintetteken. „Bárki, aki részt vesz a képzésen, sok mindent megtudhat önmagáról” – mondja Josephine-Rahel Furkert meggyőződéssel. Tapasztalataik azt mutatják, hogy a reflexiót és a gyászkezelést a képzés lényeges részének tekintik.

Október 12-én ünneplik a Hospice Világnapot is, amely lehetőséget ad a hospice munka és a palliatív ellátás különböző típusairól való tájékoztatásra. Országszerte számtalan olyan kampány folyik, amely a hospice szolgálatok értékes munkájára hivatott felhívni a figyelmet. Lüneburgban is kiemelik az életvégi gondozás fontosságát.