Aranysakál: Ismeretlen vadállat a küszöbünkön Mödlingben!

Aranysakál: Ismeretlen vadállat a küszöbünkön Mödlingben!

2025. október 23-án könyvbemutatóra került sor az aranysakálról (Canis aureus), Jennifer Hatlauf és Robert Krickl szerzők. Robert Krickl nemcsak tudós, hanem elkötelezett tudománykommunikátor is. A könyv egy „a küszöbünkön lévő vadállattal” foglalkozik, amely nem várható a kerület szélességi fokain. Az elmúlt évtizedekben Európa-szerte természetesen elterjedt aranysakál iránti rajongás egyértelműen megmutatkozott a rendezvényen. Külön említést érdemel az aranysakál első megbízható kimutatása a Mödling kerületben 2012-ben, amely tudományos diskurzust indított el ezekről az állatokról a régióban.

Az aranysakál rendkívül alkalmazkodó állatnak bizonyult. A German Wildlife Foundation szerint az aranysakál étrendjét rugalmasan a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz és az adott évszakhoz igazítja. Az aranysakál fő táplálékát kisebb állatok alkotják, például hosszúfarkú egerek, pocok és nyúlfélék. Ezek az állatok főleg alkonyatkor és éjszaka aktívak, egyedül vagy kis csoportokban vadásznak. Megeszik a földön fészkelő madarak, kétéltűek, hüllők, nagyobb rovarok és dögök csuklóit és fiatal madarait is. Ha a körülmények kedvezőek, alkalmanként megtámadhatják a párosujjú patás állatokat, például a szarvast vagy a házi juhokat, bár általában csak fiatal állatokat fognak be. Ráadásul az aranysakálok nemcsak ragadozók, hanem évszaktól függően növényi táplálékot is fogyasztanak, például bogyókat, lehullott gyümölcsöket, szőlőt és kukoricaszemeket. A településeken gyakran használnak élelmiszerként hulladékot, komposzthalmokat, valamint állateledelt, vágóhídi hulladékot.

Elterjedés és megfigyelések

Németországban az utóbbi időben egyre nagyobb számban észleltek aranysakálokat, ami a Wildbrücke honlapja által biztosított Németország térképének is betudható. Ez a térkép a németországi és a szomszédos határrégiókban az aranysakál jelenlegi megfigyeléseit mutatja be terepi jelentések, népszámlálási felmérések és természetvédelmi szervezetekkel együttműködve végzett tudományos tanulmányok alapján. Az aranysakál észlelések eloszlása ​​és gyakorisága így egyértelműen bemutatásra kerül annak érdekében, hogy azonosítani lehessen azokat a hotspotokat, ahol ezek az állatok egyre gyakrabban fordulnak elő.

A térképadatok megbízhatóak és rendszeresen frissülnek. Számos célt szolgál: egyrészt az aranysakál elterjedési mintáinak és élőhelypreferenciáinak elemzésére irányuló kutatások, másrészt a természetvédelmi szervezetek és hatóságok védelmi intézkedések stratégiai tervezése. Az általános érdeklődést a közölt információk is alátámasztják, lehetővé téve a nyilvánosság számára, hogy naprakészen tájékozódhasson az aranysakálok aktuális állapotáról és észleléseiről. Az aranysakál élőhelyének ismerete és megértése kulcsfontosságú jövőbeli védelmük és kezelésük szempontjából.