Az EU lazítja a klímacélokat: öngyilkosság részletekben az energiapolitikában!

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

Az EU környezetvédelmi miniszterei a globális energiaátállás ellenére lazítanak az éghajlati célkitűzéseken. A klímavédelemre gyakorolt ​​politikai és gazdasági hatások elemzése.

EU-Umweltminister lockern Klimaziele trotz globaler Energiewende. Analyse der politischen und wirtschaftlichen Auswirkungen auf den Klimaschutz.
Az EU környezetvédelmi miniszterei a globális energiaátállás ellenére lazítanak az éghajlati célkitűzéseken. A klímavédelemre gyakorolt ​​politikai és gazdasági hatások elemzése.

Az EU lazítja a klímacélokat: öngyilkosság részletekben az energiapolitikában!

2025. november 6-án az EU környezetvédelmi miniszterei a kötelező érvényű klímacélok enyhítéséről döntöttek. Ez akkor történik, amikor Kína felgyorsítja az energiaátállást, és Európa a világ legélesebb hőmérséklet-emelkedésével néz szembe. A helyzetet a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés is jellemzi, amit a geopolitikai változások tovább súlyosbítanak. Az emelkedő földgázárak a politikai zsarolással szemben is kiszolgáltatottá teszik az EU-t.

Az EU kormányainak jelenlegi döntései a fosszilis tüzelőanyagok feltétel nélküli támogatását eredményezik, bár a megújuló energiák, például a szél, a fotovoltaikus energia és a víz hozzájárulnak a villamosenergia-árak csökkentéséhez. Mindazonáltal a megújuló energiaforrások terén tapasztalható pozitív fejlemények ellenére az EU-nak nem sikerül stratégiailag eltávolodnia a fosszilis energiaágazat kiváltságaitól. A megújuló energiák felé történő szerkezetváltás nemcsak kihívásokat, hanem új lehetőségeket is magával hoz; Az előrejelzések szerint az elektromos autók eladása Európában 2025 végére új rekordszintet fog elérni. EcoNews beszámol arról, hogy az EU energiapolitikáját gazdaságilag öngyilkosságként bírálják.

Az éghajlati kérdés háttere az EU-ban

Az európai klímavédelmi politika fő célja az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, a környezetre és az éghajlatra káros tevékenységek visszaszorítása, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. Az EU éghajlattudományi célkitűzéseit olyan nemzetközi keretek befolyásolják, mint a Kiotói Jegyzőkönyv és a Párizsi Megállapodás. 2020-ban az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ban körülbelül 3 millió kilotonna CO₂-egyenértéket tett ki, és az energiaszektor a kibocsátás 26%-át tette ki. Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség kiemeli, hogy az EU túllépte 2020-ra kitűzött céljait, különösen a koronavírus-járvány miatt.

Az EU klímapolitikájának központi eleme a 2019 decemberében elfogadott EU Green Deal, amely 2050-re a klímasemlegesség elérését tűzte ki célul. Ehhez nemzeti energia- és klímavédelmi tervekre van szükség, amelyekben a tagállamoknak be kell számolniuk kibocsátáscsökkentésükről és a megújuló energiák térhódításáról.

Megújuló energiák és fejlesztésük

2023-ban a megújuló energiák már az EU bruttó végső energiafogyasztásának 25%-át fedezték. A megújuló energiák aránya a villamosenergia-szektorban jelenleg átlagosan 45%. Dánia vezet a megújuló villamos energia 87,5%-os részesedésével, míg Németország kulcsszerepet játszik az EU beépített fotovoltaikus kapacitásának 31%-ával. Érdekes módon a tendencia a szélenergia-termelés növekedését is mutatja, amely 2013 óta 128%-kal nőtt, Destatis beszámol arról, hogy Európában az energiaátállás halad, bár egyes EU-országokban a villamos energia több mint 50%-át még mindig fosszilis tüzelőanyagokból állítják elő.

A közlekedésből származó kibocsátások egy másik fontos kérdés, mivel a közúti közlekedés az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 25%-át teszi ki az EU-ban. Az előrejelzések szerint 2024-re Németországban az újonnan regisztrált autók 80%-a továbbra is belsőégésű motort használ majd. Az a cél azonban, hogy csak 2035-től engedélyezzék a nulla károsanyag-kibocsátású új autók nyilvántartásba vételét, a helyes irányba tett lépés az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Összességében az EU felelőssége, hogy tovább csökkentse kibocsátását annak érdekében, hogy elérje az általa kitűzött éghajlati célokat, és megfeleljen az éghajlatváltozás és a geopolitikai függőségek jelentette kihívásoknak. A jelenlegi politikai döntések azonban hosszú távon veszélyeztethetik mind a klímacélokat, mind a gazdasági stabilitást.