EU klímacél: egyensúlyt teremteni a kibocsátáscsökkentés és a határidők között!
Az EU kihívásokkal néz szembe a 2040-es éghajlati cél kitűzése során. A határidők közeledtével fontos döntések várnak.

EU klímacél: egyensúlyt teremteni a kibocsátáscsökkentés és a határidők között!
Egy közelmúltban megjelent körlevél foglalkozott az EU 2040-re kitűzött éghajlati célkitűzésének türelmetlen várakozásával. A tervezett cél az üvegházhatást okozó gázok nettó kibocsátásának drasztikus, 90%-os csökkentését irányozza elő 1990-hez képest. Ez a cél képezi majd az EU új nemzeti hozzájárulásának (NDC) alapját 2035-ig a Párizsi Megállapodás értelmében. Hangos Kis újság Az NDC a tervek szerint 2025-re, a novemberi klímakonferencia (COP30) előtt kommunikál az UNFCCC titkárságával.
Növekszik a nyomás az EU-ra, miután nem tartotta be a 2035-ös célok benyújtására kitűzött februári határidőt. Ennek a késedelemnek a tünetei láthatók többek között Simon Stiell, az ENSZ éghajlati képviselőjének új európai klímatervre vonatkozó felhívásaiban. 2023 júniusában olyan jelentések érkeztek, amelyek a 2040-es éghajlati cél elhalasztását sugallták, különösen Franciaországból. Tizenegy uniós tagállamból álló csoport – köztük Ausztria, Németország és Franciaország – szorgalmazza, hogy a célról ne szeptember 18-án, hanem az október végi EU-csúcson döntsenek.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának helyzete az EU-ban
Az EU-27 jelenlegi kibocsátása 2022-ben riasztóan magas volt, összesen mintegy 3375 millió tonna üvegházhatású gázt CO₂-egyenértékben kifejezve. Németország, Franciaország, Olaszország és Lengyelország együttesen a kibocsátás mintegy 57%-át, egyedül Németország több mint 22%-át. Ezek a számok egy jelentésből származnak Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség.
Az egy főre jutó kibocsátás EU-szerte eltérő, és Luxemburg vezet az élen 12,5 tonna CO₂-egyenértékkel. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a különböző uniós országok hogyan teljesítenek az éghajlati célok elérése terén:
| ország | egy for jutó CO₂-egyenérték (t) |
|---|---|
| Málta | 4.3 |
| Franciaország | kb. 5.8 |
| Olaszország | kb. 7.0 |
| Németország | 8.9 |
| Lengyelország | 10.2 |
| Luxemburg | 12.5 |
A Párizsi Megállapodás fontossága
E fejlemények összefüggésében központi jelentőséggel bírnak a 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás célkitűzései. Előírja, hogy a globális felmelegedést jóval 2°C alatt kell korlátozni az iparosodás előtti szinthez képest. Még arra is törekedni kell, hogy a növekedés 1,5 °C alatt maradjon. Az NDC-k jelenlegi állapota és a szükséges csökkentések egyre sürgetőbbek, mivel az UNEP Emissions Gap Report azt mutatja, hogy a korábbi kötelezettségvállalások nem lesznek elegendőek a megállapított cél eléréséhez, mivel Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség meg van magyarázva.
Az EU-nak most sürgősen fel kell lépnie kibocsátása további csökkentése és a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítése érdekében, mielőtt a következő, 2023-ban esedékes globális felmérés lehetőséget adna az előrehaladás értékelésére és új kötelezettségvállalások megfogalmazására. Ennek elmulasztása nemcsak alááshatja a folyamatban lévő klímavédelmi erőfeszítéseket, hanem az EU nemzetközi hírnevét is.