Obama figyelmeztet: Trump támadja a szólásszabadságot – mit jelent ez számunkra?

Obama figyelmeztet: Trump támadja a szólásszabadságot – mit jelent ez számunkra?

Barack Obama legutóbbi beszédében felszólította az amerikai médiavállalatokat, hogy védekezzenek a véleménynyilvánítás szabadságát veszélyeztető „állami kényszer” ellen. A [kleinezeitung.at] szerint Obama hangsúlyozta, hogy ezt a szabadságot az első kiegészítés garantálja. Kijelentéseit megerősítette a Washington Post korábbi kommentátora, Karen Attiah esete, akit a fegyveres erőszakkal és a fehér Amerika tétlenségével kapcsolatos kritikus megjegyzések után bocsátottak el. Obama közzétett egy New York Times-jelentést, amelyben Attiah kirúgását tárgyalja, és a viselkedésére adott reakciót a Trump-kormányzat alatti médiakritikákkal szembeni egyre romló légkörhöz köti.

A Trump-kormányzat a közelmúltban fokozottan fellép a kritikusokkal szemben. Trump például állítólagos rágalmazás miatt 15 milliárd dollárra (kb. 12,7 milliárd euróra) perelte be a New York Timest. Méltatta továbbá az ABC döntését, miszerint lemondta Jimmy Kimmel késő esti műsorát, ami túlságosan kritikus volt a volt elnök környezetével szemben. Ironikus módon Obama azzal vádolja a Trump-adminisztrációt, hogy az úgynevezett „lemondási kultúrához” folyamodott, amelyet korábban bírált. Ez a kultúra a társadalmi kiközösítés egy formáját írja le, amelyet a kormány egyre gyakrabban használ fel a kellemetlen hangok ellen.

A Columbia Egyetem kurzusának törlése

A véleménynyilvánítás szabadságára gyakorolt ​​nyomás másik példája a „Race, Media & International Affairs” kurzus törlése a Columbia Egyetemen. Attiah, aki oktatóként is dolgozott az egyetemen, most ingyenesen online kínálja a kurzust, és kritizálja az egyetem adminisztrációját szabálytalan cselekedetei miatt. A [newsone.com] szerint ezt a törlést válasznak tekintik Trump elnök nyomására a palesztin-barát tiltakozásokkal kapcsolatban. Attiah független vitára szólít fel, és hangsúlyozza, hogy a médiaműveltség nem függhet az intézményi korlátozásoktól.

Ezek a fejlemények rávilágítanak arra a nyugtalanító tendenciára, amelyben a fekete oktatók független kurzusokat kínálnak a jóváhagyott narratívákon túlmutató történelmi reflexiók előmozdítására. Attiah mellett Dr. Marvin Dunn is elindított egy hasonló kezdeményezést, engedély nélkül tanította a fekete történelmet. Ez a tendencia azt mutatja, hogy a közösségi alapú oktatási megközelítések egyre növekvő ellenállást mutatnak a tekintélyelvű akadémiai légkörrel szemben.

A szólásszabadság és a társadalmi feszültségek

A véleménynyilvánítás szabadságáról folytatott vita azonban, amelyet az úgynevezett „törlési kultúra” jellemez, továbbra is mély probléma marad. A [bpb.de] beszámol ennek a kultúrának a diskurzusra gyakorolt ​​negatív hatásairól. Míg egyes politikusok, például Friedrich Merz, a törlési kultúrát a véleménynyilvánítás szabadságát fenyegető veszélyként azonosítják, a kritikusok azzal érvelnek, hogy ez csak „erkölcsi pánik”. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a nyugati országok lakosságának jelentős része, köztük a britek 57%-a és az amerikaiak 55%-a továbbra is hallgat, mert tart a kritikától.

Németországban a megkérdezettek mindössze 45%-a gondolja úgy, hogy szabadon kifejtheti véleményét. Ezek a tanulmányok rávilágítanak a bizonytalanság fokozódó érzésére, amely még a politikailag és társadalmilag legaktívabb állampolgárok kifejezési képességét is befolyásolja. Példa erre James Bennet, a New York Times véleményfőnökének kirúgása, valamint Eugen Gomringer versének eltávolítása egy berlini egyetemről.

Ez a dinamika összetett kérdéseket világít meg a vélemény és a hatalom viszonyáról, valamint az intézmények szerepéről a diskurzusszabadság fenntartásában vagy korlátozásában. Különösen az Egyesült Államokban tapasztalható politikai polarizációnak vannak messzemenő következményei, amelyek a jövőben Európát is érinthetik. A szólásszabadság értelmezésének és gyakorlásának mikéntjéről folytatott vita továbbra is aktuális és rendkívül aktuális.