Náci szövetminták felfedezése Bécsben: Gyermekek tragikus sorsa kiderült

Náci szövetminták felfedezése Bécsben: Gyermekek tragikus sorsa kiderült

A MedUni Bécsben a nemzetiszocializmus idején végzett agykutatás történetével foglalkozó kutatási projekt részeként a náci „eutanázia” áldozataitól származó szövetminták maradványait fedezték fel. Ezek a leletek a Neuropatológiai és Idegkémiai Tanszék történeti gyűjteményének digitális indexelése során születtek. Az azonosított szövetminták mikroszkopikus metszeteket és paraffinba ágyazott mintákat tartalmaznak, amelyek összesen kilenc gyermektől származnak, akik közül hatot a bécsi Am Spiegelgrund „gyermekeutanázia” intézményben, hármat pedig a brandenburgi Görden intézményben öltek meg. 2002-ben a náci áldozatok emberi maradványait temették el a bécsi központi temetőben, majd 2003-ban újabb temetésre került sor Gördenben.

A MedUni Vienna rektora, Markus Müller az etikai elvek fontosságát hangsúlyozza az orvostudományban. A történelmi terhekre való tekintettel az egyetem aktívan elkötelezett a múlttal való megbékélés mellett. Romana Höftberger hangsúlyozza, hogy tanulni kell a múltból, és következetesen küzdeni kell az etikátlan magatartás ellen az orvostudományban. Herwig Czech a szövetminták felfedezését a náci igazságtalanság összefüggéseiből származó emberi maradványok kutatásának tágabb tudománytörténeti kontextusában látja.

A náci agykutatás kontextusa

1940 és 1945 között olyan intézmények, mint a berlini Kaiser Wilhelm Agykutató Intézet, kiterjedt kutatásokat végeztek elmebetegek és szellemi fogyatékosok tömeges meggyilkolása áldozatainak agyában. Ez idő alatt körülbelül 700 agyat vizsgáltak meg. A kutatási terv szisztematikus megalkotását Adolf Hitler Karl Brandtnak és Philipp Bouhlernek 1939. szeptember 1-jén kelt hivatalos levele legitimálta. Az úgynevezett „Aktion T4” részeként 1940 januárja és 1941 augusztusa között mintegy 70 000 pszichiátriai beteget öltek meg gázosítással.

Becslések szerint összesen mintegy 185 000 pszichiátriai beteg halt meg, a lengyel, szovjet és francia intézményekben bekövetkezett további 80 000 halálesethez hozzáadva a halálos áldozatok számát 260 000 fölé emelkedett. Az „eutanázia” mögött meghúzódó gondolat a krónikusan beteg és fogyatékkal élő betegek megsemmisítése volt az intézményi pszichiátria átalakítása érdekében, amelyet egy olyan eugenikus ideológia támogat, amely magában foglalja a genetikai hibák felszámolását célzó sterilizációt.

Tudományos összefonódások

A Kaiser Wilhelm Intézet részvétele az „eutanáziában” tagadhatatlan. 1937-től Hugo Spatz professzor vezetése alatt a kutatás fókusza a beteg agyra helyeződött át. A KWI és a Brandenburg-Görden Állami Intézet közötti szoros kapcsolat volt a kulcsa az orvosi bűncselekmények elkövetésének. Julius Hallervorden, a kor kiváló tudósa az „eutanázia” áldozataitól, köztük gyerekektől szerzett agyat. 1944-ig összesen 1179 agyat vizsgáltak meg, amelyek közül 707 valószínűleg az „eutanázia” áldozataitól származott. A tömeges gyilkosságok vége ellenére a kutatás hasonló szellemben folytatódott, és a hátborzongató történet ma is felvet etikai kérdéseket.

A bécsi szövetminták felfedezése révén a MedUni Vienna ismét a nemzetiszocialista múlt és a mai orvosi etikára gyakorolt ​​hatásának vizsgálatának középpontjában áll.