Koronaválság: A társadalmi infrastruktúra összeomlása veszélyben van!

Koronaválság: A társadalmi infrastruktúra összeomlása veszélyben van!

Eva Maria Welskop-Deffaa, a német karitász elnöke szerint a koronajárvány olyan mély nyomokat hagyott a társadalomban, amelyek ma is érezhetők. A válságot a politikai és társadalmi élet döntő fordulópontjaként írja le, különös tekintettel a migrációra és a nemzetállamokra. Welskop-Deffaa hangsúlyozta, hogy a vírusválság olyan félelmeket szított, amelyek a populista irányzatoknak kedveznek, és óva intett a határvédelmi intézkedésekhez való visszatéréstől a vélt fenyegetések elhárítása érdekében, ahogy azt a Katolikus Hírügynökségnek (KNA) mondta.

Sürgős cselekvésre van szükség a szociális szektorban

Welskop-Deffaa elmondta, hogy a jövő szempontjából elengedhetetlen, hogy elegendő pénzügyi forrás álljon rendelkezésre a szociális szektorban, különös tekintettel az ápolószemélyzet megtartására. A pénzügyi megszorításokkal szembeni figyelmeztetésük azon a meggyőződésen alapul, hogy fenntartható társadalmi infrastruktúrára van szükség ahhoz, hogy a válságokkal szemben ellenállóak maradjanak. Ezt követelte szerdán Berlinben. Welskop-Deffaa az Evangelische Zeitungnak adott beszámolójában kijelentette, hogy az általa „mély fordulópontnak” nevezett koronajárvány jelenlegi tapasztalatait részletesen, de a hibáztatás nélkül kell kezelni a társadalmi kihívások jobb leküzdése érdekében.

A járvány különösen súlyos negatív hatással volt a családokra és a gyermekekre. A katolikus nők szociális szolgálata hatalmas stresszről számolt be, amely különösen a fiatal anyákat érintette, míg a szakemberek, például Monika Kießig azt találták, hogy sok segítségre szoruló gyermek nem kapta meg a szükséges támogatást ezalatt az idő alatt. Kießig szerint a járvány után nem szabad megfeledkezni e gyerekek láthatóságának hiányáról. Gundekar Fürsich, a Caritas Altenhilfe ügyvezető igazgatója szerint a kórházakban és az ellátó intézményekben is kritikusnak tartják a védőintézkedések és az interperszonális kapcsolatok közötti egyensúlyt, ami az ápolószemélyzet észrevehető túlterheltségéhez vezet. Sürgős szükség van a hatóságok és intézmények közötti jobb eszmecserére, hogy levonjuk a tanulságokat a válságból, amely a jövőre is döntő hatással lesz.