A múlt kincsei: Unterumbach kultúrházából múzeum lesz!

Az unterumbachi kultúrházat egy hétvégére múzeummá alakították, ami rengeteg látogatót vonzott. Christa Liebert helytörténész és Ernst-Michael Hackbarth professzor rendezte meg a kiállítást „Az őstörténet nyomai Pfaffenhofen an der Glonnban” címmel. Ez az esemény különösen fontos volt Liebert számára, mert a megnyitó napján ünnepelte 80. születésnapját, és személyesen is megtekintette a kiállítást.

A kiállított leleteket hosszú évek alatt gyűjtötték össze, segítők támogatásával. Liebert a gazdák engedélyével kutatott a szántóföldeken értékes tárgyak után. A kiállítás kiemelt részei között szerepelt egy körülbelül 16,5 millió évvel ezelőtt élt őskori elefánt arccsontja, valamint egy miesbergi akvamanil, amely papok és lovagok kézmosóedényeként szolgált. További kiállítási tárgyak között szerepeltek ágyúgolyók, kelta érmék, kézi esztergamalmok a késő kőkorszakból, kemencecsempék és kőbalták. A kiállítás a kőkorszaktól a modern időkig terjedt ki a leletekre, de nem vette figyelembe a római kort.

Régészeti leletek Pfaffenhofenben

Közben bemutatták az egykori pfaffenhofeni Café Herb helyén végzett régészeti feltárások eredményeit. Bernd Kriens ásatásvezető, az ADA ásatási cégtől tájékoztatta a helyi és kulturális közösséget a fontos leletekről. Többek között az 1388-as tüzet jelző oszloplyukakat, valamint egy főző- és füstölőgödröt fedeztek fel tűznyomokkal és csontmaradványokkal. A további leletek között szerepelt két érme, egy lovas sarkantyú, egy nyílhegy és egy szegecses üvegpohár töredékei, valamint kályhacsempék a 14. századból.

A leletek arra utalnak, hogy a lelőhely lakói jómódúak lehettek, többek között ezüstérmék és üveg is volt jelen. A legrégebbi talált érme egy sváb Heller, egy 15. századi másolat, amely Augsburgból vagy Ulmból származik. Tekintettel arra, hogy Pfaffenhofen nem verhetett saját érméket, mielőtt megkapta a városi oklevelet, sváb hellereket használtak. A második felfedezett érme a késő középkorból, a 15. és a 16. század közötti időszakból származik. A nyílhegy egy esetleges katonai felhasználásra is visszavezethető az 1388-as tűzvész kapcsán. További bizonyítékok azt mutatják, hogy a házakat a tűz után 20-50 évig nem építették újjá.

Az ingatlan több építési fázisból állt: először faépületek, majd egy favázas ház alatti téglapince, végül egy komplett téglaépület épült. Kriens hangsúlyozta a régészet fontosságát egy hely identitása szempontjából, és sajnálatát fejezte ki, hogy Pfaffenhofenben nincs múzeum, amelyben az értékes leleteket bemutathatnák. A Kriens és Ruth Sandner, az Állami Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa által jövő tavasszal tervezett előadások célja, hogy további betekintést nyújtsanak ezekbe a történelmi felfedezésekbe.