Kőkorszaki vadászat: Az ősi bálnacsontok feltárják a titkos táplálkozási stratégiákat!

Kőkorszaki vadászat: Az ősi bálnacsontok feltárják a titkos táplálkozási stratégiákat!

Egy közelmúltbeli kutatási tanulmány kimutatta, hogy az Atlanti-óceán part menti régióinak lakói már 17 500-16 000 évvel ezelőtt bálnacsontokat használtak szerszámaikhoz és vadászfegyvereikhez. Ez a munka a tudósok együttműködésének eredménye Barcelonai Autonóm Egyetem, a Toulouse-i Egyetem és a Bécsi Egyetem, aki 83 csonteszközt és 90 további leletet elemzett a baszkföldi Santa Catalina barlangból.

A vizsgált csontok közül 71 a térségben élt nagy bálnák maradványaiból származott. Legalább hat bálnafajt találtak az Atlanti-óceán északi részén 20 000 évvel ezelőtt, köztük a sperma bálnákat, az uszonyos bálnákat és a kék bálnákat. Ezek az eredmények a stabil izotópok átfogó elemzéséből származnak, amely lehetővé tette a következtetések levonását a kőkorszaki emberek akkori táplálkozásáról és életmódjáról.

A bálnacsontok, mint táplálékforrás és eszköz

A bálnacsontok méretük miatt különösen vonzóak voltak a kőkorszaki emberek számára. Elsősorban vadászfegyverek, például nyílvesszők és hegyek készítésére használták őket. Feltételezhető, hogy ezen a hidegebb és bálnákban gazdagabb vidéken az emberek nem vadásztak aktívan a nagy tengeri élőlényekre, inkább azok maradványaihoz folyamodtak.

A tanulmány azt is kimutatja, hogy a bálnacsontok használatának első bizonyítékai 20 000 évvel ezelőttre datálhatók. A korábbi, 18 000 évvel ezelőtti használaton alapuló feltételezések így pontosíthatók. A part menti régiót abban az időben benépesítő bálnafajok sokfélesége jól mutatja a korszak gazdag tengeri táplálékláncát.

Diéták a kőkorszakban

A kőkorszak embereinek étrendje kiegyensúlyozott volt, és az éghajlattól és az élelmiszerek elérhetőségétől függően nagyon változatos volt. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a vadászó-gyűjtögető emberek átlagosan tovább éltek, és kevésbé szenvedtek betegségektől, mint a későbbi mezőgazdasági kultúrák. Kevésbé támaszkodtak a gabonára az étrendjükben, ami megkérdőjelezi a „kőkorszaki diéták gabona nélkül” állítólagos szükségességét. Egy tanulmány kimutatta, hogy a különböző élelmiszerforrásokhoz való alkalmazkodás segített az embereknek egészségesebb életet élni különböző környezeti feltételek mellett.

A paleolit ​​étrend változatosabb és tápanyagokban gazdagabb volt, mint azt gyakran feltételezik. A vadászó-gyűjtögetők könnyen találhattak új élelmiszerforrásokat vándorlás közben, míg a mezőgazdasági társadalmak gyakran szenvedtek éhínségtől, amikor a termés kiesett.

Összefoglalva: a kutatás nemcsak a bálnacsontok kőkorszaki felhasználásával kapcsolatos ismereteket bővíti, hanem alapjaiban kérdőjelezi meg az akkori emberek életmódjáról, táplálkozásáról alkotott elképzeléseket. A megfosztott egzisztencia helyett, amelyet gyakran a kőkorszak összefüggésében ábrázolnak, az alkalmazkodás, a sokszínűség és az egészséges táplálkozás képe rajzolódik ki.