2024 karácsonya: Remény és béke a válságok árnyékában

2024 karácsonya: Remény és béke a válságok árnyékában

Ma, 2024. december 25-én, Krisztus születésének ünnepén Ausztria püspökei karácsonyi prédikációikban hangsúlyozták a remény központi szerepét a mai világban. Christoph Schönborn bíboros a bécsi Szent István-székesegyházban elmondott beszédében a karácsony fontosságát hangsúlyozta, mint az öröm és a hála okait. A világot jelenleg tapasztaló kihívások ellenére Isten megtestesülése a remény mély jele. Feltette a fontos kérdést: „Jézus a mindenem?” és felszólította a hívőket, hogy aktívan éljék meg a béke és a megváltás üzenetét. Ezeket a gondolatokat hangsúlyozta Franz Lackner érsek is, aki Salzburgban kijelentette, hogy a békének az emberek szívében kell kezdődnie, tekintettel a világ elégedetlenségére és szükségére.

Sírj reményért

Ägidius Zsifkovics kismartoni püspök a 2025-ös szentévet a belső megújulás lehetőségének és a remény zarándokává válásának lehetőségének nevezte. Ünnepi prédikációjában felszólította az embereket, hogy a szegényekre összpontosítsanak, és a politikában és a társadalomban is keressenek Isten felé fordulást. A remény is erős téma volt Hermann Glettler püspök innsbrucki prédikációjában. Emlékeztetett arra az üzenetre, hogy „Ne félj!” háború és konfliktus közepette is érvényes, és hogy Isten vigasztaló jelenléte az erő forrása.

E szavak alapján Peter Kohlgraf mainzi püspök arról számolt be, hogy sürgető szükség van a remény terjesztésére és a csüggedtségnek meg nem engedésére. Felhívása a hívőkhöz: lépjünk példaképként mások inspirálására. Hangsúlyozta, hogy a remény a béke hajtóereje: „Aki reménykedik, az nem indít háborút.” A püspökök üzenetei rávilágítanak a béke és az igazságosság mellett elkötelezett szolidaritási közösség szükségességére a változó világban, és azt illusztrálják, hogy megérett az idő, hogy aktívan éljük ezt a reményt a pozitív változás érdekében. bistumlimburg.de jelentették.

A karácsonyi beszédek nemcsak a karácsony jelentésének áttekintését jelentik, hanem sürgető felhívást is jelentenek, hogy a keresztény üzenetben rejlő reményforrás továbbra is éljen, és továbbadandó a közösségben, az egyházban és a társadalomban.