Új reménysugárt fedeztek fel a T-sejtes limfómák elleni küzdelemben!

Új reménysugárt fedeztek fel a T-sejtes limfómák elleni küzdelemben!

Bécs – A Bécsi Orvostudományi Egyetem kutatócsoportjai és a nemzetközi partnerek által készített új tanulmány új betekintést adott az epigenetikai változások szerepébe az anaplasztikus nagysejtes limfómában (ALCL). A T-sejtes limfóma ezen agresszív formája gyakran érinti a gyermekeket és a fiatal felnőtteket, és rossz prognózisáról ismert. Az eredményeket a „Leukemia” folyóiratban tették közzé, és bemutatják, hogy a HDAC1 enzim hogyan működik potenciális tumorgátlóként.

A limfómák az immunrendszer rosszindulatú betegségeinek csoportja, amelyek túlnyomórészt a nyirokrendszert érintik. A limfóma különböző típusai közül az ALCL különösen agresszív szerepet játszik. Különösen az ALK-pozitív ALCL esetek esetében, amelyekben az esetek 60-80 százalékában az ALK gén génfúziója van, sürgősen új terápiás megközelítésekre van szükség.

Epigenetikai mechanizmusok és jelentőségük

Az epigenetikai változások, mint például a DNS-metiláció és a kromatin szerkezeti változásai alapvető tényezők, amelyek hozzájárulnak a rák kialakulásához. A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy az ilyen rendellenességek, különösen a DNS-metiláció szabályozóiban és a hiszton módosítókban, nemcsak a rosszindulatú limfómák patogenezisét, hanem patofiziológiáját is befolyásolják. Egy áttekintés feltárta, hogy az epigenomikus rendellenességek közvetlenül felerősíthetik a rosszindulatú klónokat, és hogy a hematológia a betegség epigenetikai vizsgálatának élvonalában áll. [PubMed]

A konkrét vizsgálatban a HDAC inhibitor entinosztátot egérmodellben tesztelték. Az eredmények azt sugallják, hogy a HDAC aktivitás blokkolása nemcsak késlelteti a limfóma kialakulását, de bizonyos esetekben meg is akadályozhatja azt. Ez új terápiás lehetőségeket nyithat meg az ALCL elleni küzdelemben, különösen a korábbi terápiákkal szemben rezisztens betegek számára.

Az ALK-pozitív ALCL mechanizmusai

Az ALK gén egy erős vezető onkogén, amelynek átrendezett formája, az NPM::ALK fúziós fehérje az ALK-pozitív ALCL esetek többségében jelen van. Ez a génfúzió nemcsak a DNS-javító mechanizmusokat érinti, hanem befolyásolja a sejtanyagcserét és az immunválaszt is. Az NPM::ALK különféle jelátviteli utakat szabályoz, és ezáltal szabályozza a tumorsejtek túlélését azáltal, hogy elősegíti a sejtproliferációt és gátolja az apoptózist. Epigenetikai deregulációkat is indukál, amelyek elhallgatják a tumorszuppresszív géneket, és így hozzájárulnak a daganat kialakulásához. [NCBI]

A HDAC1 genetikai elnémítása T-sejtekben felgyorsította a tumorfejlődést egérmodellekben, jelezve ennek az enzimnek a védő szerepét. A genetikai anyag megváltozott csomagolása és a T-sejtek megváltozott génaktivitása erősíti a limfóma kialakulását elősegítő jelátviteli útvonalakat. Ezek az eredmények kulcsfontosságúak az ALCL kezelésének jövőbeli terápiás iránya szempontjából.

Összefoglalva, a tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az epigenetikai terápiák ígéretesek a DNMT és a hiszton módosítók magas gyakorisága miatt. A célzott epigenomikus kezelés iránti növekvő érdeklődés új korszakot nyithat meg a rosszindulatú limfóma terápiájában, különösen mivel a kutatók továbbra is áthidalják az alap- és klinikai kutatások közötti szakadékokat. [OTS]