Giccs vagy művészet? A nosztalgia árnyéka München szívében!

Giccs vagy művészet? A nosztalgia árnyéka München szívében!

Az „aspekte” következő számában, amely 2024. november 8-án, pénteken 23:30-kor kerül a ZDF-en, Katty Salié műsorvezető a giccs jelenségével foglalkozik. Azokban az időkben, amikor a mindennapi életet gyakran borongós hírek jellemzik, a giccs váratlan népszerűségnek örvend – hogy megtévesztőnek vagy kellemesnek tartják-e, az kérdéses marad.

Kitsch is often viewed as the exact opposite of “real” art. De ki szabja meg ezeket a határokat? The show asks the interesting question of whether there isn't a certain snobbish thinking in the devaluation of kitsch. To do this, Salié visits Munich, a city that is considered one of the most romantic in Germany in numerous rankings, and sets out to meet the author Jovana Reisinger, who has published a manifesto called “Pleasure” about glamor and kitsch. Featuring a magnificent carriage decorated with flowers, it shows that kitsch is admired and embraced by many, while despised by others.

Giccs és izgalmas kettőssége

A giccs képes menedéket nyújtani a nehéz időkben. Sztereotip ábrázolásokkal sikerül ismerős érzelmeket felidéznie, mint például a romantikus esti hangulat a tengerparton vagy az édes, nagy gunyoros szemek. De bármennyire is ártalmatlannak tűnik a giccs, ennek is megvan a maga árnyoldala. A műsor arról szól, hogy az autokratikus rezsimek nem csupán a giccs pompás esztétikájának hódolnak, hanem annak propagandisztikus hatását is kihasználták. Justin Patch amerikai politológus és kultúrtudós megjegyzi, hogy Donald Trumpra is jellemző a giccses hajlam.

Az előadás különösen érzékeny témaköre a nemzetiszocializmus művészete. Salié felkeresi az ellentmondásos müncheni „Haus der Kunst”-ot, amely a náci propagandával való kapcsolatairól ismert. Ott az archívum vezetője, Sabine Brantl elmagyarázza, hogy számára a művészet akkor válik giccssé, ha egy állítólagos hamis valóságot állít színpadra. Ez a probléma felveti azt a kérdést, hogy nemcsak a náci művészet, hanem sok más alkotás is mennyire gyanúsítható giccssel.

A háború utáni időszakot a giccs csúcspontjának tekintik, különösen a Heimatfilm formájában, amely gyakran próbálta elfedni a kor kegyetlen valóságát. Az Alpokban játszódó filmeket azóta giccsesnek gyanítják, és még a népszerű ZDF-sorozatokat is, mint például a „A hegyi doktor”-t, többször is szóba hozzák ezzel összefüggésben. Hans Sigl színész az „aspektusokban” leírja, hogyan próbálja ellensúlyozni a Heimatfilm romantikus képét, és valósághű képet közvetíteni.

Művészet és irónia

A giccs másik aspektusa az iróniára való képessége. A giccset rendszeresen idézik és parodizálják a kortárs művészetben, és így gyakran igazi művészetté alakul át. Az olyan művészek, mint Jeff Koons és a berlini festő, Martin Eder megmutatják, hogy a jelentés mélyebb szintjei rejtőzhetnek az olyan giccses motívumok mögött, mint az aranyos cicák és a színes szivárványok. Eder ártalmatlannak tűnő motívumokat használ munkáiban, hogy kimondatlan horrort közvetítsen, míg a skót médiaművész, Rachel Maclean hasonló témákkal foglalkozik, és a színes felületek alatt játszik a sötétséggel.

Az „aspekte” izgatottan várt epizódja tehát a giccs, a művészet és a jelent és a múltat ​​egyaránt formáló sokrétű jelentések sokoldalú vizsgálata lesz. A nézők egy érdekes utazás elé nézhetnek azon érzelmeken keresztül, amelyeket ez a gyakran alábecsült művészeti stílus kiválthat.