Emlékezés a kiutasításra: Az Országgyűlés tiszteletben tartja a hazájukból kitelepítettek sorsát

Emlékezés a kiutasításra: Az Országgyűlés tiszteletben tartja a hazájukból kitelepítettek sorsát

2025. június 26-án jelentős megemlékezést tartottak az osztrák parlamentben a német ajkúak szülőföldjükről való kitelepítésének 80. évfordulója alkalmából. Ez az esemény a sok millió ember sorsa előtt tisztelgett, köztük a Habsburg Monarchia egykori koronaföldjéről származó óosztrákok sorsa előtt, akiket a második világháború után kiirtottak. Walter Rosenkranz Nemzeti Tanács elnöke sürgős felhívással nyitotta meg a rendezvényt Ausztria és a Parlament felelőssége mellett, hogy megőrizzék a kiutasítottak örökségét és kutassák történelmüket, amelyet eddig csak nem megfelelően kezeltek. OTS jelentették.

Florian Kührer-Wielach, a Délkelet-Európai Német Kulturális és Történeti Intézet igazgatója tartott előadást a kitelepítések történelmi hátteréről. Azt szorgalmazta, hogy a „kollektivizmus” kockázata nélkül vegyék fel az összetett történelmet. Ez döntő pont volt, mert a kiutasítások nemcsak a nemzetiszocializmus következményei voltak, hanem a nemzetközi hatalmi játszmák eredménye is, beleértve a Hitler-Sztálin paktumot is, amely megalapozta az erőszakos támadásokat. Rosenkranz felidézte a brutális körülményeket, amelyek között a kitelepítettek szenvedtek, és a „brnói halálmenetet” említette a szörnyű erőszakos cselekmények példájaként.

Memória és integráció

Ausztriában a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek integrációjának kihívásai, amelyekről Kührer-Wielach beszélt, még mindig aktuális téma. Ez az integráció nehéz volt, mert a társadalom gyakran túlterheltnek bizonyult. Ebben az összefüggésben Hartmut Koschyk, a Bundestag egykori tagja a kelet- és nyugat-németországi lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekkel való bánásmódról számolt be, amely bánásmódot differenciálódás és regresszió egyaránt jellemez. Különösen az NDK-ban a lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereket „áttelepítőknek” nevezték, ami nem adott igazat a tényleges tapasztalatuknak.

A kitelepítettek sorsára vonatkozó nézőpontok sokasága az irodalom és a kutatás fontos szerepét is leírja. Eva Hahn és Hans Henning Hahn *Expulsion in German Remembrance* munkái, valamint számos más kutatási hozzájárulás foglalkozik a témával, és különböző perspektívákat kínál a kényszermigrációról, annak történelmi kontextusáról és az érintettek előtt álló későbbi kihívásokról, mint pl. bpb.de mutatja.

Társadalmi hatás

A háború után Németországra becslések szerint 14 millió lakóhelyüket elhagyni kényszerült ember sorsa jutott. Kezdetben túlzsúfolt befogadótáborokban éltek a keleti határon, mielőtt továbbutazásuk Németország nyugati vagy keleti felére gyakran véletlenül döntött. Körülbelül nyolcmillió lakóhelyüket elhagyni kényszerült ember találta meg az utat a későbbi Német Szövetségi Köztársaságba, míg körülbelül 4,1 millióan a szovjet megszállási övezetben kötöttek ki. Ott a kitelepítettek 80 százalékát vidékre küldték, ami a népességszerkezet jelentős változásához vezetett. Egyes mecklenburgi falvakban több volt a külföldi, mint a helyi, és a kitelepítettek a teljes NDK teljes lakosságának 24 százalékát tették ki. MDR jegyzetek.

A parlamenti megemlékezés és az azt kísérő diskurzusok világossá teszik, hogy a kiutasítás témája és a kiutasítottak szerepe a kollektív emlékezetben nem csupán a történelem darabja, hanem a jelenben is elevenen marad. Ennek a témának a differenciált vizsgálata döntő fontosságú az összes osztrák ember jobb megértéséhez és jövőbeli társadalmi integrációjához.