Von der Leyen tűz alatt: veszélyben van a Green Deal?

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

Ursula von der Leyen beszédében az EU zöld megállapodását hangsúlyozza, a kritikusok pedig a deregulációs tervekre figyelmeztetnek. Egy aktuális jelentés elemzi a következményeket.

Ursula von der Leyen betont in ihrer Rede den Green Deal der EU, während Kritiker Deregulierungspläne warnen. Ein aktueller Bericht analysiert die Folgen.
Ursula von der Leyen beszédében az EU zöld megállapodását hangsúlyozza, a kritikusok pedig a deregulációs tervekre figyelmeztetnek. Egy aktuális jelentés elemzi a következményeket.

Von der Leyen tűz alatt: veszélyben van a Green Deal?

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke legutóbbi, az Unió helyzetéről szóló beszédében az egység, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság szükségességét emelte ki. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a Green Deal nem rendelkezik a kívánt teljes támogatással. A kritikusok azzal vádolják, hogy fokozza a deregulációt, amely rövid távú ipari érdekeket szolgál, és ellentétes a klímasemlegesség hosszú távú céljával. Míg von der Leyen a „zöld megállapodás erejéről” beszélt, az EU pedig megismételte, hogy 2050-re klímasemleges akar lenni, a konkrét intézkedéseket és azok végrehajtását úgy tűnik, más megvilágításba helyezik. – írja az Ökonews hogy a szabályozás lazítását célzó gyűjtőcsomagok özöne közeleg, nyolcmilliárd euró megtakarítást hirdetve.

Ennek a deregulációnak jelentős következményei lehetnek. Egy jelentés szerint a meglévő uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának elmulasztása évente 180 milliárd euróba kerül. Az Európai Környezetvédelmi Hivatal aggasztó kétségeket vet fel az új többéves pénzügyi keretben a környezetvédelmi intézkedések tervezett finanszírozásával kapcsolatban, ami tovább veszélyeztetheti a zöld megállapodás végrehajtását. Patrick ten Brink, az EEB főtitkára az éghajlati válsággal szembeni „megtévesztés állapotának” minősítette von der Leyen beszédét.

A Green Deal áttekintése

Az európai zöld megállapodás ambiciózus projektté nőtte ki magát, amelynek célja, hogy az EU-t 2050-re klímasemlegessé tegye. A Bizottság az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55%-os csökkentését tervezi 2030-ra az 1990-es szinthez képest. Ez 47 egyedi intézkedést foglal magában különböző ágazatokban, például a közlekedésben, az iparban és a kereskedelemben. Fontos elemek az uniós kibocsátáskereskedelem, az új klímatarifa és az éghajlat-szociális alap, hogy összhangba hozzák a gazdaságot és a környezetet. A Szövetségi Polgári Oktatási Ügynökség foglalkozik ezzel a kérdéssel a projekt kihívásait és lehetőségeit.

A COVID-19 világjárvány és az ukrajnai háború azonban jelentősen megváltoztatta a gazdasági környezetet. Németország a cseppfolyósított gáz importjának bővítését és ideiglenes széntüzelésű erőművek alkalmazását tervezi, ami megkérdőjelezi a fenntarthatósági célokat. Jelentős aggodalomra ad okot az is, hogy a zöld megállapodás veszélyeztetheti az EU versenyképességét, mivel az EU a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának csupán 7,3%-át bocsátja ki. Különösen a kelet-európai országok, amelyek erősen támaszkodnak a szénre, fenntartásokat fogalmaznak meg a célokkal kapcsolatban.

Nemzetközi együttműködés és szociális szempontok

A nemzetközi együttműködésnek, például egy „klímaklub” keretein belül, nemcsak saját kibocsátásának csökkentését kell segítenie az EU-nak, hanem globális szinten is lendületet kell adnia. A társadalmi szempontok központi jelentőségűek, mivel a dekarbonizáció eltérő módon érintheti a népesség különböző csoportjait. Ezért elengedhetetlenek a társadalmi kiegyenlítésre irányuló javaslatok a CO2-árból származó bevételek alacsony jövedelmű háztartások számára történő újraelosztása révén. Ahogy a Szövetségi Polgári Oktatási Ügynökség mutatja, az elmúlt években eltolódott a hangsúly az éghajlati kérdésekre, különösen a Zöld Párt és a Péntekek a Jövőért mozgalom politikai térnyerését követően.

Az előttünk álló kihívások, valamint a közvetlen gazdasági érdekeknek a hosszú távú környezetvédelmi célokkal szembeni előtérbe helyezése, kérdéseket vet fel az EU klímapolitikájának jövőjét illetően. Egyre növekszik a von der Leyenre nehezedő nyomás, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek egyrészt erősítik az ipart, másrészt figyelembe veszik a klímavédelmet. A társadalmi igazságosság és fenntarthatóság felé tett pozitív lépéseket a dereguláció veszélye és a környezeti ügyek elhanyagolása veszélyeztetheti.