Indiai kasztrendszer: Miért rögzítik a következő népszámláláskor?

Indiai kasztrendszer: Miért rögzítik a következő népszámláláskor?

Indiában élők milliói számára az évezredek óta fennálló merev kasztrendszer továbbra is meghatározza a mindennapi élet számos aspektusát – a társadalmi köröktől a randevúzásokon át a munkalehetőségekig és az oktatásig. Az indiai kormány régóta ragaszkodik ahhoz, hogy a hierarchikus társadalmi struktúráknak nincs helye a világ legnépesebb nemzetében, és 1950-ben betiltották a kasztok közötti diszkriminációt. Annál meglepőbb volt Narendra Modi miniszterelnök kormányának bejelentése, miszerint 1931 óta először – amikor India még brit gyarmat volt – szerepel a kaszt a soron következő országos népszámláláson.

Történelmi lépés

A felvételi kaszt „biztosítja, hogy társadalmi kohéziónk ne kerüljön politikai nyomás alá” – fogalmazott a kormány áprilisi sajtóközleményüket. "Ez elősegíti, hogy a társadalom gazdaságilag és társadalmilag megerősödjön, és az ország fejlődése akadálytalanul folytatódjon." Az értesítés azonban nem közölt részleteket arról, hogy a kasztadatokat hogyan gyűjtik majd, és még azt sem, hogy mikorra kerül sor a népszámlálásra, amelyet eredeti, 2021-es időpontja óta többször is elhalasztottak.

Kaszt és társadalmi egyenlőtlenség

A bejelentés újra fellángolt egy régóta tartó vitát arról, hogy a kasztregisztráció támogatja-e a hátrányos helyzetű csoportokat, vagy tovább erősíti-e a társadalom megosztottságát. Poonam Muttreja, az Indiai Népesedési Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint a kasztok összeírása „kényszeríti az államot, hogy foglalkozzon a strukturális egyenlőtlenségekkel, amelyek gyakran politikailag és társadalmilag kényelmetlenek”. Az elmúlt évszázad kasztadatok hiánya miatt „gyakorlatilag vaknak éreztük magunkat” – folytatta Muttreja –, „sötétben alakítunk ki politikákat, miközben azt állítjuk, hogy a társadalmi igazságosságra törekszünk. A következő népszámlálás tehát történelmi népszámlálás lesz”.

Mi az a kaszt?

Az indiai kasztrendszer gyökerei a hindu szentírásokban gyökereznek, és a történelem során a lakosságot egy hierarchiára osztotta, amely meghatározza az emberek foglalkozását, tartózkodási helyét és azt, hogy kik kötnek házasságot a család alapján, amelyben születtek. Manapság Indiában sok nem hindu, köztük muszlimok, keresztények, dzsainok és buddhisták is azonosulnak bizonyos kasztokkal. Számos fő kaszt és több ezer al-kaszt létezik – a csúcson lévő brahminoktól, akik hagyományosan papok vagy tudósok voltak, a dalitokig, akiket korábban "érinthetetleneknek" hívtak, akiket takarítóként és szemétgyűjtőként kényszerítettek.

Tartós egyenlőtlenségek

Évszázadokon keresztül a legalacsonyabb szintű kasztokat – a dalitokat és a marginalizált őslakos indiánokat – „tisztátalanként” tekintették. Egyes esetekben még a felsőbb kasztok házaiba vagy templomaiba is megtiltották őket, és a közös helyiségekben külön edényekből kellett enniük és inniuk. India az 1947-es Nagy-Britanniától való függetlenné válása után igyekezett újrakezdeni, és számos változtatást vezetett be új alkotmányán. Speciális kasztbesorolásokat vezettek be, hogy megerősítő cselekvési kvótákat és egyéb előnyöket állapítsanak meg – végső soron a kormányzati és oktatási pozíciók 50%-át a hátrányos helyzetű kasztok számára fenntartva. Emellett eltörölték az „érinthetetlenség” fogalmát, és betiltották a kaszt szerinti megkülönböztetést.

Összeírás a remény és a szkepticizmus között

Ennek a küldetésnek a része volt az a döntés, hogy leállítják a kasztok számlálását a népszámlálás során. „A függetlenség elnyerése után az indiai állam szándékosan tartózkodott a kasztok számbavételétől a népszámlálás során” – magyarázta Muttreja. "Úgy gondolták, hogy a kasztot nem szabad hangsúlyozni, és egy demokráciában ez kiegyenlíti önmagát." De ez nem történt meg. Bár a kasztok szegregációjának kemény határai az idők során gyengültek, különösen a városi területeken, jelentős különbségek maradnak a vagyoni, egészségügyi és oktatási eredmények tekintetében a különböző kasztok között. A leghátrányosabb helyzetű kasztokban ma már magasabb az írástudatlanság és az alultápláltság aránya, és kevesebb szociális szolgáltatásban részesülnek, például anyasági és reproduktív egészségügyi ellátásban – tette hozzá Muttreja.

Politikai mozgástér és választói magatartás

A folyamatban lévő eltérések ösztönözték a kasztok összeírását, és sokan azzal érvelnek, hogy az adatok felhasználhatók nagyobb állami támogatás biztosítására és az erőforrások kiszolgáltatott csoportok közötti újraelosztására. Egyes államokban – például Biharban, India egyik legszegényebb államában – a helyi hatóságok saját közvélemény-kutatást végeztek, ami arra késztette, hogy Modi és a Bharatiya Janata Párt (BJP) kövessék példájukat. Most úgy tűnik, ezt teszik.

Politikai manőver?

Modi régóta ellenáll a népességet hagyományos kasztvonalak mentén történő definiálási kísérleteknek, mondván, hogy a négy „fő kaszt” a szegények, a fiatalok, a nők és a gazdálkodók – és ezek előmozdítása az egész ország fejlődését szolgálná. A hátrányos helyzetű kasztok körében tapasztalható növekvő elégedetlenség azonban megerősítette az ellenzéki pártokat a 2024-es országos választások közeledtével. Ezek a választások meglepő eredményt hoztak: bár Modi harmadik ciklusát is megnyerte, a BJP-nek nem sikerült többséget szereznie a parlamentben, ami csökkentette hatalmát. Modi ellenfelei a kasztszámláláson való elmozdulását politikai manővernek tekintik, hogy támogatást szerezzenek a közelgő állami választásokon, különösen Biharban – egy harctéri államban, ahol a kérdés különösen érzékeny.

Viták és kihívások

Nem mindenki támogatja a kasztösszeírást. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy a nemzetnek inkább el kellene távolodnia ezektől a megjelölésektől, semmint formalizálni őket. Egyesek úgy vélik, hogy az olyan kormányzati politikáknak, mint a pozitív fellépés, más kritériumokon kell alapulniuk, például a társadalmi-gazdasági osztályon. Muttreja és Desai azon a véleményen van, hogy a kasztösszeírás elkésett. Úgy vélik, hogy ezeknek az adatoknak az összegyűjtése cselekvésre kényszeríti a kormányt, és többé nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy továbbra is érvényesül a kasztalapú diszkrimináció. „Az adatgyűjtés alakíthatja a kormányzati finanszírozást, például az iskolai és egészségügyi finanszírozási keretek között” – mondta Muttreja. "Segít abban, hogy a kvóták a tényleges hátrányokat tükrözzék, ne csak a történelmi precedenseket."

Amint az új népszámlálási adatok rendelkezésre állnak, a kormány optimalizálhatja az erőforrások elosztását, és pontosan reagálhat a társadalom aktuális igényeire. A kasztszámlálásról folytatott vita azt mutatja, hogy Indiában még mindig nagyon fontosak az olyan kérdések, mint a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség.