Fontos ígéret: Marad a nyugdíjkorhatár, az SPÖ új távlatokat követel!
Az SPÖ az idősebb dolgozók tiszteletét követeli: a jelenlegi kormány alatt nem emelik a nyugdíjkorhatárt – hangsúlyozza Klaus Seltenheim.

Fontos ígéret: Marad a nyugdíjkorhatár, az SPÖ új távlatokat követel!
Az SPÖ szövetségi menedzsere, Klaus Seltenheim nemrégiben pozitív visszajelzést adott August Wöginger ÖVP klubelnökének nyilatkozatairól. Világossá tette, hogy nem tervezik a törvényes nyugdíjkorhatár emelését. Seltenheim szerint ez fontos jel azoknak a munkavállalóknak, akik egész életükben az üzleti életben dolgoztak, és ma már megbízható keretfeltételektől függenek. Hangsúlyozta, hogy ezen állampolgárok életminőségének biztosításához tiszteletre és megbízhatóságra van szükség, és biztosította, hogy a lakosság bízhat abban, hogy a jelenlegi kormány alatt nem fog emelkedni a nyugdíjkorhatár.
Seltenheim valós lehetőségeket is szorgalmazott az életkoruknak megfelelő foglalkoztatásra. A munkavállalókra nehezedő nyomás helyett olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy munkájuk során tovább egészségesek maradjanak. Ezzel összefüggésben utalt a résznyugdíjra és az 55Plus foglalkoztatási kampányra, amelyeket a szövetségi kormány kezdeményezett annak érdekében, hogy a tényleges nyugdíjkorhatárt fokozatosan közelítsék a törvényes korhatárhoz. E kezdeményezések célja, hogy lehetővé tegyék a méltóságteljes átmenetet a nyugdíjba, és javítsák az idősebb munkavállalók kilátásait.
Az idősebb munkavállalók kihívásai és megoldásai
Seltenheim a gyakran használt „nyugdíjrablás” kifejezés kritikai vizsgálatát kérte. Tisztességes feltételeket, életkoruknak megfelelő állásokat és szociális biztonságot követel az idősebb munkavállalók számára. Ezek az igények a korhatárokról és a nyugdíjpolitika struktúráiról folytatott szélesebb körű vita kontextusában állnak, amelyek szintén központi szerepet játszanak Németországban.
Németországban a kötelező nyugdíjbiztosítás korhatárai a szakmacsoporttól függően jelentősen eltérnek. Míg bizonyos iparágakban, például a bányászatban, speciális korhatárok vannak érvényben, más szakmai csoportoknak, például a köztisztviselőknek, a katonaságnak, a tűzoltóságnak és a rendőröknek szintén külön nyugdíjkorhatárok vannak. Ezek a szabályozások egyre inkább a diszkriminációs perek célpontjaivá válnak, különösen amióta az általános korhatárt 67-re emelték. Ezzel újra fellángolt a vita a stresszes szakmák, például a tetőfedők korai nyugdíjazásáról.
Stresszes munkák és nemzetközi kilátások
Az asztalosok, tetőfedők és állványozók szakmacsoportjában megfigyelhető, hogy sok a fiatal és alig van idősebb munkavállaló korábbi munkahelyén. Ezekben a szakmákban az idősebb alkalmazottak gyakran már nem tudják elvégezni eredeti munkájukat. A csökkent keresőképesség hivatalos elismerése sok érintett számára irreális. Ráadásul 2001 óta nem jár rokkantnyugdíj, ami tovább rontja a helyzetet.
A stresszes munkák azonosítása bonyolult feladat, csakúgy, mint a nyugdíjbiztosítás időtartamának meghatározása. A stressz-differenciált korhatárok nemzetközi példái azonban azt mutatják, hogy az ilyen szabályozás lehetséges és ésszerű. Németország ezért az 1967-es ILO-megállapodásban foglalt kötelezettségeket is követhette, amely előírja a megerőltető vagy egészségkárosító foglalkozások esetében az előírt életkor csökkentését.
Összefoglalva, meg kell jegyezni, hogy mind Ausztriában, mind Németországban nagy jelentőséggel bírnak a nyugdíjkorhatárral és az idősebb munkavállalókra vonatkozó általános feltételekkel kapcsolatos kérdések. A hosszú távú szociális biztonság biztosítása érdekében sürgősen olyan intézkedésekre van szükség, amelyek e népességcsoport szükségleteit kielégítik.