Túszból a reménytelenségbe: A túlélő elmondja szenvedését

Túszból a reménytelenségbe: A túlélő elmondja szenvedését

Tal Shoham, akit 2023. október 7-én a Hamász terroristái raboltak el Kibuc Be'eriben, komor értékelést készített az 505 napos fogságban töltött élményeiről. „A Hamász terroristáinak szeme tele volt gyilkos vággyal” – írja egy interjúban. A Gázától mindössze négy kilométerre fekvő, egykor békés kibuc mára a konfliktus borzalmait tükröző romokká fajult. Shoham ez a harmadik látogatása elrablása helyszínén, és a hazatérő rendkívül fájdalmasnak írja le ezt a visszatérést. Fogsága alatt Shoham hatalmas pszichológiai és fizikai stresszt szenvedett el, és leginkább a családja sorsával kapcsolatos bizonytalanság nehezedett rá. Szerencsére sikerült újra egyesülnie a családjával, kivéve apósát, akit aznap meggyilkoltak, amikor elrabolták.

Shoham, aki többször is tárgyalt fogvatartóival, azt is mondja, hogy nem lát reményt a békére a jelenlegi gázai nemzedékben. Szemében az ebben a társadalomban tomboló gyűlöletet az oktatási rendszer és a tankönyvek tovább ösztönzik. Shoham úgy véli, hogy legalább egy nemzedéknek kell eltelnie, mire lesz valódi esély a békére. Ezt a pesszimista nézetet a szakértői nyilatkozatok is megerősítik.

A túszul ejtés pszichológiai következményei

A pszichiáter és pszichoterapeuta, Jatzko úr intenzíven foglalkozik a túszul ejtés pszichológiai hatásaival, és figyelemmel kíséri a gázai bonyolult helyzetet. Jatzko hangsúlyozza, hogy a túszok gyakran nagy bizonytalanságtól szenvednek szabadon bocsátásukkal kapcsolatban, ami súlyos pszichés stresszhez vezet. Az erőszaktól való állandó félelem és a bizonytalanság jelentősen megnöveli a pszichológiai következményeket. A remény kulcsfontosságú a pszichológiai stabilitás megőrzéséhez. A közösségi és érzelmi támogatás központi szerepet játszik az érintettek lelki jólétének elősegítésében.

A gyerekek másképp reagálnak a túszul ejtésre, mint a felnőttek, és speciális terápiás megközelítést igényelnek. Továbbra is feszült a palesztinok pszichológiai helyzete a Gázai övezetben. Sokan szenvednek félelemtől és veszteségtől, és az állandó veszély növeli a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kockázatát. A WHO aggódik a konfliktus hosszú távú pszichológiai következményei miatt, és pszichoszociális támogatást kér a gázai lakosság számára.

A trauma árnyéka

Az Izraelben és Ciszjordánia egyes területein zajló állandó sziréna riasztások félelem légkörét keltik. Rahel Bachem, a Zürichi Egyetem Pszichológiai Intézetének pszichotraumatológusa szerint az állandó fenyegetés a polgári lakosság ellenálló képességének csökkenéséhez vezet. A traumás élmények dühhöz és bosszúérzéshez vezethetnek, és tovább csökkentik a konfliktusban részt vevő felek párbeszédre való hajlandóságát. A pszichológiai nyomást növelik az állandóan ismétlődő erőszakképek, amelyek tovább törik a társadalmat.

A konfliktusban részt vevő felek közötti párbeszéd rendkívül nehéznek tűnik, különösen azért, mert a kölcsönös bizalmatlanság folyamatosan nő. A konfliktus során elszenvedett trauma átörökíthető a következő generációkra. A gyermeknevelés traumájáról szóló kommunikáció döntő fontosságú a társadalmi bizalmatlanság és az erőszakspirálok megtöréséhez.

Nyilvánvaló, hogy a múlttal való megegyezés, valamint a párbeszédre és a megbékélésre való erős összpontosítás elengedhetetlen a kollektív traumák leküzdéséhez és a jövőbeli konfliktusok megelőzéséhez. Az átmeneti igazságszolgáltatás, amely magában foglalja az elszámoltathatóságot és a helyreállítást, utat jelenthet a gyógyuláshoz.