A hőhullám zsugorodásra kényszeríti a bohóchalakat – túlélési stratégiát fedeztek fel!

A hőhullám zsugorodásra kényszeríti a bohóchalakat – túlélési stratégiát fedeztek fel!

Az éghajlatváltozás tengeri élővilágra gyakorolt ​​hatása nem csupán egy elvont fogalom, hanem konkrétan tükröződik az élőlények viselkedésében és élettanában bekövetkezett változásokban. A „Science Advances” folyóiratban nemrég megjelent tanulmány lenyűgözően rávilágít arra, hogyan reagálnak a bohóchal a szélsőséges vízhőmérsékletekre. A Newcastle Egyetem kutatócsoportja 67 vadon élő bohóchalpárt elemzett a pápua-új-guineai Kimbe-öbölben. A 2023 februárja és augusztusa közötti öt hónapos hőséghullám során, amikor a víz hőmérséklete átlagosan négy fokkal a normális fölé emelkedett, a 134 vizsgált hal közül 100 zsugorodott.

Ezeknek a halaknak körülbelül 44%-a néhány milliméterrel, míg 30%-a többször zsugorodott. Csak körülbelül 25% maradt változatlan. A feltűnő az volt, hogy nem volt különbség a rang és a nem közötti zsugorodásban, de páros hatást figyeltek meg: az egyik partner zsugorodása hatással volt a másikra. Úgy tűnik, hogy ezek az összehangolt alkalmazkodások csökkentik a súrlódást a halak hierarchikus kapcsolatában, javítva a túlélési esélyeiket a hőség fázisában. Valójában a zsugorodó halak 78%-kal nagyobb eséllyel éltek túl, míg 11 hal elpusztult ezekben a nagyon stresszes körülmények között.

A halak mérete és az éghajlatváltozás

A kutatások azt mutatják, hogy a víz hőmérsékletének növekedésével a halak oxigénigénye is nő, miközben kevesebb az oldott oxigén a vízben. Ez ahhoz vezet, hogy a zsugorodás energetikai stratégia a túlhevített vízben való túléléshez. Ezek az adaptív mechanizmusok azonban nem csak a bohóchalra korlátozódnak; Hasonló zsugorodási folyamatok más fajoknál is előfordultak, például a tengeri leguánoknál. Gyanítható, hogy a halak méretének ilyen alakulása a klímaváltozás által érintett tengerekben is megfigyelhető.

A horgászat tovább súlyosbíthatja a problémát. A WWF jelentése szerint az óceánok központi szerepet játszanak a globális éghajlatban, mivel oxigént termelnek és szén-dioxidot nyelnek el. Az éghajlatváltozás egyre nagyobb kihívást jelent a tengeri ökoszisztémák számára, ami negatív hatással van a halászatra. Az emelkedő vízhőmérséklet és a magasabb szén-dioxid szint melegebb és savasabb vízhez vezet, ami nagymértékben megzavarja a halak viselkedését és táplálkozását. Az előrejelzések szerint a korallzátonyok 99%-a elpusztulhat a század végére, ami sok tengeri élőlény számára pusztító hatású lenne.

Következmények a halászatra és az élelmezésbiztonságra nézve

A kisebb és kevésbé fogós állományok közvetlen veszélyt jelentenek a halászatra. A tudósok becslése szerint minden további Celsius-fok a globális halászati ​​potenciál több mint 3 millió tonnával való csökkenéséhez vezethet. Különösen a fejlődő országokat érinti súlyosan, ahol a lakosság több mint kétharmada tengeri halászattal foglalkozik. 2050-re a fogási mennyiség 50%-os csökkenése várható, ami drámai hatással lehet e régiók fehérjében gazdag étrendjére.

E kihívások kezeléséhez a fenntartható halászati ​​gazdálkodási stratégiák és az innovatív akvakultúra-megközelítések kulcsfontosságúak. A tudósok hangsúlyozzák, hogy a halállományokkal való jobb gazdálkodás akár 60%-kal is növelheti a halak biomasszáját, ha a globális felmelegedést szabályozzák. A WWF ezért azt javasolja, hogy a halat csemegeként kezeljék, és fordítsanak figyelmet a fenntartható beszerzési gyakorlatokra az ökológiai lábnyom csökkentése és a tengeri biológiai sokféleség védelme érdekében.