Bachmann és Böll közötti titkos levelezés felfedi!

Bachmann és Böll közötti titkos levelezés felfedi!

Niendorf, Deutschland - Az Ingeborg Bachmann és Heinrich Böll közötti levelezés közzététele ismét ösztönözte az irodalmi tájat. A zenekar, amelyet Renate Langer szerkesztett, megvilágítja a két fontos szerző különleges barátságát és párbeszédét, akik 1952 májusában találkoztak a Balti -tenger Niendorf 47. csoportjának konferenciáján. Előszójában Hans Höller a levelezést a személyes konfliktusok egyfajta elkerülésének írja le, amely elengedhetetlen mindkét író számára, hogy megőrizze önértékelését és elsajátítsa az irodalmi üzlet kihívásait. Mindkét szerző, a saját aggodalmaikba csapdába esett, megvitatja azt a kérdést, hogy "mit tegyünk az életünkből?" 122 leveleződarabukban - 58 betű Bachmann -tól és 64 Böll.

Bachmann első levele Böllnek, amelyet 1952 decemberében írtak, a válasz a Böll elveszett levélére. Ebben a levelezésben nemcsak a kölcsönös elismerés világossá válik, hanem az egzisztenciális bizonytalanság is, amelyet mindkét író érez. Böllnek, aki kilenc évvel idősebb volt, családi és pénzügyi aggodalmakkal kellett foglalkoznia, míg Bachmann tehetségei ellenére a függetlenségre törekedett. Anélkül, hogy válaszolnánk a magán kinyilatkoztatásokra vagy a poetológiai vitákra, a levelezés még mindig mély témákat világít, amelyek mindkét szerző életét és munkáját alakították ki.

Irodalmi barátság dokumentált

Noha a Bachmann és a Böll közötti barátság kevésbé ismert, mint a többi irodalmi méretű kapcsolatuk, betűik irodalmi fejlődésük értékes részét rögzítik. Mindkét szerző életrajzában a másikot általában csak az átadáskor említik, így ezt a levelezést ritka és érdemes olvasni a kutatás és a megértés forrásának. A levelezés közzététele betekintést nyújt a két író személyes gondolataiba is, messze a jól ismert ügyeiktől és másokkal való barátságtól, például Max Frisch, Paul Celan vagy Hans Magnus Enzensberger.

A Böll utolsó levele, amely a kötetben található, egy 1972. júliusi konferencia meghívása, a levelezés fontos fordulatát jelentette. Majdnem egy évvel később, 1973. október 17 -én, Böll megkapta Bachmann halálának híreit. A fájdalom és gyengédség, amelyet Böll kifejez a "Der Spiegel" gyülekezetében, szintén az új zenekar részét képezi, és szemlélteti a német nyelvű irodalom e két rendkívüli személyisége közötti mély kapcsolatot. Ez a gyászjelentés megszünteti a barátság és a veszteség közötti szakadékot, valamint az egyedi irodalmi kapcsolat dokumentálását.

Bachmann és Böll levelein kívül az irodalmi világ más fontos művekre is utal. A Bachmann újonnan közzétett "A véletlen egybeesési helye" szövege, amelyet az egyik legszembetűnőbb és kísérletesebbnek neveznek, és a Hugo Balls Dada házon található kiadvány megmutatja a német nyelvű irodalmi diskurzus sokféleségét, valamint Bachmanns és Böll munkájának folyamatos relevanciáját ebben az összefüggésben.

Ezeknek a leveleknek a feldolgozása és közzététele nemcsak hangsúlyozza a Bachmann és a Böll közötti barátságot, hanem művészi és egzisztenciális kihívásaik összetettségét is, amelyek mindegyike végül egymással kombinálva.