Kiderült Bachmann és Böll titkos levelezése!

Kiderült Bachmann és Böll titkos levelezése!

Ingeborg Bachmann és Heinrich Böll levelezésének nyilvánosságra hozatala ismét felvillanyozta az irodalmi tájat. A Renate Langer által szerkesztett kötet a két fontos szerző különleges barátságára és párbeszédére világít rá, akik 1952 májusában, a 47-es csoport balti-tengeri Niendorfban találkoztak egymással. Hans Höller előszavában a levelezést a személyes konfliktusok elkerülésének egyik módjaként írja le, amely mindkét író számára elengedhetetlen volt önbecsülésük megőrzéséhez és az irodalmi világ kihívásainak kezeléséhez. Mindkét szerző saját aggodalmaiba merülve megvitatja a „Mit kezdünk az életünkkel?” kérdést. 122 levelezésükben - 58 Bachmann és 64 Böll levele.

Bachmann első levele Böllnek, amelyet 1952 decemberében írt, válasz Böll elveszett levelére. Ebben a levelezésben nemcsak a kölcsönös megbecsülés válik világossá, hanem az egzisztenciális bizonytalanság is, amelyet mindkét író érzett. A kilenc évvel idősebb Böll családi és anyagi gondokkal küszködött, míg Bachmann tehetsége ellenére a függetlenségre törekedett. Anélkül, hogy privát kinyilatkoztatásokba vagy poetológiai vitákba mélyednénk, a levelezés mindazonáltal olyan mélyreható témákat világít meg, amelyek mindkét szerző életét és munkásságát formálták.

Irodalmi barátság dokumentálva

Bár Bachmann és Böll barátsága kevésbé ismert, mint a többi irodalmi nagysághoz fűződő kapcsolataik, leveleik irodalmi fejlődésük értékes részét ragadják meg. Mindkét szerző életrajzában a másikat általában csak futólag említik, így ez a levelezés ritka és érdemes kutatási és megértési forrásnak számít. A levelezés publikálása betekintést enged a két író személyes gondolataiba is, távolabbról ismertebb kapcsolataitól és másokkal, például Max Frisch-lel, Paul Celannal és Hans Magnus Enzensbergerrel ápolt barátságuktól.

A levélváltásban fontos fordulatot jelent a kötetben szereplő utolsó Böll-levél, egy konferencia-meghívás 1972 júliusában. Majdnem egy évvel később, 1973. október 17-én Böll hírt kapott Bachmann haláláról. Az a fájdalom és gyengédség, amelyet Böll a „Der Spiegel”-hez írt nekrológjában fejez ki, szintén az új kötet része, és jól szemlélteti a német nyelvű irodalom e két rendkívüli alakja közötti mély kapcsolatot. Ez a gyászjelentés áthidalja a szakadékot a barátság és a veszteség között, és kiegészíti egy egyedülálló irodalmi kapcsolat dokumentálását.

Bachmann és Böll levelein kívül más fontos művekre is hivatkozik az irodalmi világ. Az egyik legmerészebb és legkísérletesebb Bachmann-féle „A Place for Coincidences” újonnan megjelent szövege, valamint a Hugo Ball Dada-hagyatékáról szóló kiadvány a német nyelvű irodalmi diskurzus sokszínűségét és Bachmann és Böll munkásságának folyamatos jelentőségét mutatja be ebben a kontextusban.

E levelek szerkesztése és publikálása nemcsak Bachmann és Böll barátságát hangsúlyozza, hanem művészi és egzisztenciális kihívásaik összetettségét is, amelyek végül összekapcsolták a kettőt.