Az apokaliptika inspirálja a Wiesbaden: Metallica méz a Celli -tól!

Az apokaliptika inspirálja a Wiesbaden: Metallica méz a Celli -tól!

2024. október 7 -én a Wiesbaden vágóhíd nagy visszatérést tapasztalt az Apocalyptica finn zenekarából. A zenészek, akik ismertek a klasszikus zene és a metal egyedi keverékéről, bemutatták a „Plays Metallica Vol. 2” turnéjukat. A közönséget már a kezdetektől kezdve villamosították, amikor a csellisták az estét a híres "Gold Ecstasy" című darabjával kezdeményezték. A légkör izgalmas volt, és úgy tűnt, mintha a közönség erre a pillanatra várt volna.

Az előadás során a

apokaliptika megmutatta, hogy zenéje nemcsak a metallica szurkolói, hanem a klasszikus zene szerelmeseinek is 1996 -ban debütálása óta. Szenvedélyes értelmezéssel és lenyűgöző pontossággal olyan klasszikusokat játszottak, mint a "Villám" és a "Bábmester". A virtuóz -cselló hangok nagyon különleges intenzitást adtak a daraboknak, míg a Metallica erőteljes hangja mindig észrevehető maradt.

érzelmi élmény

A koncert során az EICCA Toppinen bandleader kifejezte csodálatát a Metallica tartós relevanciája iránt: "Hihetetlen, hogy ez a zene mennyire mozog az összes évek után" - észrevette, amikor az eufór mennyiségre nézett. Ezt az odaadást minden lejátszott feljegyzésben mutatták be, és minden dal tisztelgés lett a Metallica számára. A "Semmi más számít" és az "One" utolsó darabjának előadása, amely új, mély érzelmi dimenzióját kínálja a közönségnek, különösen megható.

Az olyan energikus darabok, mint például az "Enter Sandman" és a "Kinek a Bell Tolls", a hangulatát a teremben mérhetetlenné tették és biztosították a túlzott mértékű. A Celli klasszikus hangjai és a Metallica sziklás elemei közötti kapcsolat egy általános képet hozott létre, amely még a legkeményebb fém rajongókat is elbűvölte.

Erős kezdet a hollókorral

Az este a The Raven Age megnyitójának erőteljes előadásával kezdődött, George Harris vezetésével. Alternatív fémhangjukat légköri gitár riffek és dinamikus ének kísérték, és a közönséget optimálisan készítették az esti fő eseményre.

Apokaliptika sikerül újra és újra megmutatni, hogy a Metallica iránti tisztelegése még csaknem három évtized után sem veszítette el lenyűgözését. Figyelemre méltó az a képessége, hogy a klasszikus elemekkel zökkenőmentesen összefonódjon a rock műfajával, és minden megjelenést egyedülálló élményré teszi-lenyűgöző tanúvallomást tesz a zenei utazásáról.

szöveg és fotók © jan heesch

Kommentare (0)