Új kutatókötet Borrominiról: A barokk építészet mestere!

Új kutatókötet Borrominiról: A barokk építészet mestere!

A Vatikáni Múzeumok ma új kutatási kötetet adtak ki Francesco Borromini fontos barokk építészéről. A kötet a Borromini 2017-es halálának 350. évfordulója alkalmából rendezett konferencia eredménye. Alessandra Rodolfo társszerkesztő kiemeli, hogy Borromini nézetei ma is releváns ismereteket nyújtanak az építészek és tudósok számára. Ez az átfogó kutatási kötet 440 oldalból áll, és 237 fekete-fehér és színes illusztrációt tartalmaz, amelyek Borromini sokoldalú kézírását dokumentálják. A Vienna.at arról számol be, hogy…

Francesco Borromini, aki 1599. szeptember 25-én Francesco Castelli néven született, a római barokk építészet vezető építészének számít, olyan nagyok mellett, mint Gian Lorenzo Bernini és Pietro da Cortona. A mai Svájc területén fekvő Ticinóban nőtt fel, és jelentős hatást gyakorolt ​​a 17. és 18. századi európai építészetre. Borromini autodidakta művész volt, nagy könyvtárral, munkáját a klasszikus formák és geometriai racionalitások innovatív manipulációi jellemezték. A Wikipédia leírja Borromini hatásait és karrierjét, amelyet melankolikus és forrófejű személyisége jellemez.

Fontos épületek

Borromini legismertebb művei innovatív stílusát képviselik:

• San Carlo alle Quattro Fontane (San Carlino): Erbaut von 1638 bis 1641, ist die Kirche bekannt für ihre ovale Kuppel und komplexe Grundrissgestaltung.
• Oratorium des Heiligen Philipp Neri: Dieses Projekt wurde in den 1620er Jahren begonnen und bis 1640 fertiggestellt, wobei Borromini 1637 als Architekt berufen wurde.
• Sant’Ivo alla Sapienza: Die Kirche, die von 1640 bis 1650 in der Nähe der Universität Rom entworfen wurde, ist für ihren sechszackigen Stern Grundriss bekannt.
• Sant’Agnese in Agone: Der Bau wurde 1652 begonnen, bevor Borromini 1657 aus persönlichen Gründen zurücktrat.

Életútja nem volt könnyű; A mindig riválisa, Gian Lorenzo Bernini árnyékában álló Borromini sok megbízást vesztett, és gyakran a pápai ügyfelek kegyeiért vívott harcban találta magát. A barokk építészet magyarázata szerint Borromini innovatív megközelítései új mércét állítottak fel Rómában, és jelentősen befolyásolták a barokk stílus fejlődését.

Utóhatás és örökség

Borromini munkásságának nyomai jól láthatóak a későbbi építészetben, különösen Guarino Guarini munkáiban és Észak-Európában a késő barokk építészetben. Mecénásai halála és a különböző projektektől való visszavonulása után Borromini melankóliája 1667-ben bekövetkezett tragikus öngyilkosságig fokozódott. A kezdeti kritikák ellenére munkássága a 19. század végén ismét figyelmet kapott, és ma is nagyra értékelik.

Francesco Borromini hatása a barokk építészetre és a központosított építési formák kialakítására, mint amilyenek a római katolikus ellenreformációban is előfordult, továbbra is összetéveszthetetlen. Épületeiben megragadja a barokk építészet jellegzetes vonásait, mint például a fény és a perspektíva használatát, ami különösen szembetűnő a San Carlo alle Quattro Fontane-ban.