Emberektől a gépekig: az Exen disztopia korunkban
Emberektől a gépekig: az Exen disztopia korunkban
Abban az időben, amikor a technológia és a mesterséges intelligencia folyamatosan fejlődik, felmerül a kérdés: átalakulhatunk „Exen” -re, hasonlóan a Sigismund Krschikhanowski „The Letters Murder Club” című disztopikus alakjaihoz? Ez a könyv, amelyet 1925 és 1927 között készítettek, leírja az embereket, akiket saját önmaguk ürít, és ehelyett "etikai gépekként" létezik.
De mi pontosan az Exen? A narratívák szerint ezek azok a lények, amelyekre minden egyes pszichológiai tartalmat visszavontak. Ez azzal a céllal történik, hogy a pszichét homogenizálja és az emberiség magasabb szintű kontrollnak legyen kitéve. Ez az ötlet rendkívül eltúlzott dystopia -ként jelenik meg, de alapvető kérdéseket vet fel az egyéni szabadsággal és identitással kapcsolatban, amelyek szintén fontosak a modern világunkban.
A digitális életkor befolyása
Azokban az időkben, amikor a digitális platformok és a közösségi hálózatok miatt az emberek egyre inkább egyenruhássá válnak véleményükben, a gép által gyártott társadalom elképzelése már nem tűnik kitalált fikciónak. Egy barátom nemrégiben megosztotta megfigyeléseit az emberek viselkedéséről a heves vitákban. Észrevette, hogy sokan alig képesek elviselni a különböző véleményeket. Ehelyett a szinte mechanikusnak tűnik olyan reakciók mintája, mintha a személyes hiedelmeket már nem irányítják, hanem kifejezetten meghatározzák.
Az a gondolat, hogy egyfajta "Exen -ként" alakulunk, csak ezek a megfigyelések erősítik meg. Aggasztó az az elképzelés, hogy döntéseinket és véleményünket már nem függetlenül határozzuk meg, hanem külső befolyások miatt. Ha az emberek olyan módon viselkednek, amikor reakcióik automatizmusa uralja a gondolkodást, akkor a kérdés jogosult: hol van az emberi egyéniség és a saját én tudatossága?
Krschikhanowski dystopia folytatódik. A publicista Tummins a történelemben figyelmezteti, hogy senki sem engedheti meg, hogy külföldi életet kényszerítsen egy emberre, mert szabad lény. Ennek ellenére a narratívum során is külső ellenőrzésnek van kitéve. A kérdés felmerül a mai világban, hogy nem mozgatjuk magunkat hasonló helyzetben, és feladjuk -e a saját emberiségünket, amikor túl sokat támaszkodunk a külső szabályozásra.
A legfontosabb kérdés továbbra is fennáll: Mi történik a belső énünkkel, amikor elkezdjük meghajolni az egyre gépesebb külvilág befolyásait és szabványait? Tumminok szavai, akik minden "még mindig embert" arra kérnek, hogy közvetlenül a "gépelt" -re nézzenek, sürgős vonzerő, hogy tisztában legyenek a saját emberiségével. Csak a reflexió és a saját ego tudatossága révén megakadályozhatjuk, hogy átalakítsuk magunkat egzisztenciális disztopiává.
Ezek a témák egyre inkább relevánsabbak a mai társadalomban, és a technológia és a társadalmi dinamika alakításának vitája továbbra is alapvető fontosságú. A történelem tanácsát vesszük, hogy a saját helyünket személyként tartsuk meg, mindaddig, amíg ez még mindig lehetséges. Az emberi identitás megőrzéséért folytatott küzdelem minden eddiginél nagyobb és szükséges ahhoz, hogy ne csúszhasson be olyan jövőbe, amelyben az egyént a gép helyettesíti.
Kommentare (0)