A kutatók rájöttek: az énekesmadarak nélkülözik az étvágygerjesztő ghrelint!

A kutatók rájöttek: az énekesmadarak nélkülözik az étvágygerjesztő ghrelint!

A tudósok azt találták, hogy az énekesmadarak elveszítettek egy fontos hormont, amely az étvágy szabályozásában játszott szerepéről ismert. Az emberben sóvárgást kiváltó ghrelin hormon a legtöbb madárfajban más szerepet tölt be: a galamboknál és fürjeknél csökkenti az evési vágyat. A Konrad Lorenz Összehasonlító Viselkedéskutató Intézet (KLIVV) Leonida Fusani által vezetett csapata a kerti poszátára (Sylvia borin) összpontosított, és felfedezte, hogy ezek az énekesmadarak nem rendelkeznek ghrelin génnel. Az eredményeket a „Royal Society Open Science” folyóiratban tették közzé. A kutatók szerint ennek a hormonnak a elvesztése lehetővé teheti az énekesmadarak számára, hogy sok zsírt hízzanak meg a vándorlás előtt, ami döntő fontosságú az előttünk álló hosszú repülések szempontjából.

A ghrelin hormon elvesztése miatt a verébállatok megduplázhatják testsúlyukat, hogy optimálisan felkészülhessenek a közelgő migrációs nehézségekre. Más madárfajokkal végzett kísérletek azt mutatják, hogy az énekesmadarak általában nem rendelkeznek ghrelin génekkel. Ez kérdéseket vet fel azokkal az adaptív mechanizmusokkal kapcsolatban, amelyek segítenek ezeknek a madaraknak a zsírraktározásuk hatékonyabb szabályozásában.

Élettani alkalmazkodások vonuló madaraknál

A költő- és telelőterületek között nagy távolságokat megtett vándormadarak különleges élettani alkalmazkodást mutatnak, amelyeket a kutatók intenzíven vizsgálnak. Jelentős megállapítás, hogy fő energiaforrásuk a vándorrepülések előtt felhalmozott zsírtartalék. Egy nemzetközi tanulmányban, amelyben a Konrad Lorenz Intézet is részt vesz, részletesebben vizsgálták a kortikoszteron és a ghrelin szerepét a fürjben (Coturnix coturnix). A fürjeket szabályozott naphossz-változásoknak tették ki, hogy szimulálják az őszi vándorlás hatását.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vándor fenotípus előfordulása magasabb ghrelin-koncentrációval jár, ami azt jelenti, hogy a hormon alapvető szerepet játszik a madárvonulásra való felkészülésben. Ezenkívül a ghrelin korrelál a madár testtömegének változásaival ezekben a döntő fázisokban. Ebben a tanulmányban azonban nem találtak szignifikáns kapcsolatot a ghrelin és a kortikoszteron szintje között, ami tovább hangsúlyozza a hormonális mechanizmusok összetettségét.

Az emberi egészség kutatására gyakorolt ​​hatás

Az énekesmadarakkal és a ghrelin használatával kapcsolatos kutatási eredmények messzemenően befolyásolhatják az emberi egészségügyi problémák megértését. Különösen az elhízás és az étkezési zavarok mechanizmusaiba nyújthatnak betekintést. Ha megértjük, hogy a madarak milyen folyamatok révén építik fel és szabályozzák zsírtartalékaikat, analógiákat vonhatunk le az emberi táplálkozási trendekkel és a súlyszabályozással.

Összességében ezeknek a tanulmányoknak az eredményei fontos betekintést nyújtanak a madarak evolúciós alkalmazkodásaiba és a hosszú utakra való felkészülési képességükbe. Ahogy e mechanizmusok intenzív kutatása folytatódik, a madárbiológia és az emberi egészség közötti kapcsolat még világosabbá válhat a következő években.

A témákkal kapcsolatos további információkért és részletekért keresse fel a jelentéseket oe24 és DocCheck olvass fel.