Világszínvonalú debütálás: Asmik Grigorian és megindító Norma premierje!

Világszínvonalú debütálás: Asmik Grigorian és megindító Norma premierje!

2025. február 16-án Asmik Grigorian és Aigul Akhmetshina világhírű énekesek a Theatre an der Wienben debütálnak Bellini „Norma” című operájában. A premiert nagy izgalommal várják, főleg, hogy Asmik Grigorian ezt a szerepet néhai édesanyjának, a szoprán Irena Milkevičiūtének énekli. Ez a kapcsolat édesanyjával, aki egy hihetetlenül tehetséges Norma volt, nagyon különlegessé teszi a közelgő eseményt Grigorian számára. A „Krone”-nak adott interjúja szerint Grigorian hangsúlyozza, milyen jelentős érzelmi nyomás nehezedik rá, mivel két tolmács ugyanazt a szerepet tölti be ugyanabban a városban.

Kihívások és érzelmek a színpadon

Ahogy Aigul Akhmetshina megjegyzi Adalgisa szerepében, a „Norma” egészen más élmény, mint bármi, amit korábban énekelt. A kihívást nem csak az éneklés adja, hanem mindenekelőtt a karakterek érzelmi mélysége. Grigoriannak gyakran eszébe jut gyermekkora és édesanyjával kapcsolatos emlékei, különösen akkor, amikor késsel próbálja a drámai jeleneteket. A „Kurierrel” folytatott beszélgetés során felvázolja, hogy személyes története és bizonytalansága továbbra is motiválja őt a kihívásokra, és megjegyzi, hogy gyakran úgy érzi, meg kell küzdenie az eredményeiért.

Akhmetshina naiv, ártatlan lányként írja le Adalgisát, aki konfliktusba keveredik, míg Grigorian a szerelem és a veszély oldalait kutatja Norma szerepében. Mindkét, igényes szerepeket elsajátító énekes az elkeseredettség és az érzelmek keverékét viszi előadásába, így a szombati premier felejthetetlen élménnyé válik. Ez a produkció, amelyben a történet az 1950-es vagy 1960-as években játszódik, a romantika és a drámai konfliktusok összefonódó világába repítheti a nézőt, amely kiemeli az opera mély emberi érzelmeit.

Az idegesség, amelyet Grigorian és Akhmetshina egyaránt érez, nyilvánvaló, de mély hálát adnak azért, hogy elvégezhették ezt a kihívásokkal teli munkát. Grigorian egy pillanatnyi elmélkedés során elismeri, hogy néha túlságosan elsöprő az operába vinni egy ilyen előkelő családi hagyomány elvárásait és nyomását, míg Ahmetsina meg van győződve arról, hogy minden előadás mindig előrelépést jelent.