Drámai zavar: Chekhov Wanja bácsi újraértelmezve

Drámai zavar: Chekhov Wanja bácsi újraértelmezve

A "Wanja bácsi" legújabb rendezése Josefstadtban különösen Christian Schmidt lenyűgöző színpadi kialakításának köszönhető. Egy elegáns birtokot hozott létre a nyugati „gyönyörű élő” stílusban, amelyet hatalmas kőfalak és kandalló jellemez a szalonban. A fa falak és a szilárd gyertya olyan légkört teremt, amely elbűvölő és nosztalgikusnak tűnik. Különleges rendellenesség az, hogy a telefon egy tárcsával, valamint egy lemezjátszóval, aki az előadás során néhány jól ismert találatot játszik, beleértve Sylvester "Me Me Me Feel" -et és Eric Carmen "Myelf".

Az előadás, amely csütörtökön ünnepelte premierjét és majdnem három órát tart, nem csak klasszikus témákat, hanem a modern akusztikus elemeket is felveti. A darab egy élénk konyhát mutat, amelyben valójában főzött - a sült tojások és a spagetti carbonara illata áthúzza a levegőt. Úgy tűnik, hogy maga a ház vezető szerepet játszik, és erősíti a karakterek tematikus és érzelmi konfliktusait, különösen a Wanja és a gyönyörű Jelena között, amelyben szerelmes.

Érzések játékja

A színpadot Klamauk és Slapstick kíséri, amikor a játékban szereplő figurák életük kihívásaival szembesülnek. Wanja egy családról álmodik, és a kapcsolatok átszervezését akarja, miközben a régi professzor árnyékában él, akinek az új nő megzavarja a régi rendet.

Ennek a produkciónak az inspiráló példája a Vilnius kis színházi "Dėdė Vania" előadásának kell lennie, amelyet a 2023 -as Bécsi Fesztiválon láttak. Itt az élő zene az előtérben található, és biztosítja a színdi dinamikus bemutatását. A jelenlegi produkcióban a közönséggel való kapcsolatfelvételt arra is használják, hogy közvetlenül a beállításból származik, és párbeszédet keres a nézőkkel.

A sikeres színpadi technológia és a teljesítmény szórakoztató aspektusai ellenére a figurák mélyebb melankólia nem teljesen kimerült. Különösen Sonja alakja, aki hiába próbál megnyerni az Asztrow orvosát, nem elég mélyen kidolgozott. Johanna Mahaffy csak a végső monológban kap lehetőséget arra, hogy teljes érzelmeit kifejezze.

A színészek teljesítménye figyelemre méltó. Joseph Lorenz, mint professzor, a hangsúly, míg Thomas Frank bizarr humorával elbűvöli. Marianne Nentwich megható jegyzetet hoz az akcióba az alakjával, míg Alexander Absenger bájosan biztosítja a humorot, mint asztrow. Alma Hasun, mint Jelena, megközelíthetetlen marad, ami növeli a karakterek közötti dinamikát.

Egy pillanat különösen akkor érinti, amikor Raphael von Bargen egy pantomimban fejezi ki Jelena iránti szeretetét. Ez képezi az előadás érzelmi csúcspontját, amelyben meggyőzően képviseli a belső konfliktusokat és az alakjának kétségbeesését. A nézők itt tapasztalják meg, hogy a lenyűgöző színpadi dekoráció ellenére a darab szíve a karakterek érzései és kapcsolatai.

A Josefstadt színpada elbűvöli a közönséget, és nagy tapsot kap. Még ha a cseh légkörét sem teljesen áthatolják, a humoros pillanatok és az érzelmi mélység kombinációja továbbra is az előadás erős jellemzője. Lenyűgözően továbbadják a külső körülmények és az élettörténetekre gyakorolt hatása kritikus hangját. A jelenlegi témák és a kortárs hozzáférés biztosítja, hogy a "Wanja bácsi" verziója releváns és szórakoztató legyen. A kritikusok hangsúlyozzák, hogy ez a produkció slágeré válhat, mivel új perspektívákat és értelmezéseket kínál a valaha ismert klasszikusról.