Braunau átalakulóban: film a múltról és a felelősségről

Braunau átalakulóban: film a múltról és a felelősségről

A „Braunau” név sok helyen érzelmeket és asszociációkat vált ki – nem meglepő, hiszen ez a város Adolf Hitler szülőhelyeként ismert. De a valóság teljesen másképp néz ki. Braunau a második világháború utáni években jelentősen megváltozott, és ma már teljesen szociáldemokrata hely. Új dokumentumfilmjében: „Ki fél Braunautól?” a város arculatával foglalkozik, és kijelenti: „Nincs olyan hely, ahol könnyebb antifasisztának lenni, mint Braunauban.”

A dokumentumfilm nemcsak magáról a városról szól, hanem a múlt vizsgálatában központi szerepet játszó úgynevezett „Hitler-házról” is. Schwaiger, aki 1965-ben született Neumarkt am Wallersee-ben, és már több filmet is készített, elmondja, hogy a dokumentumfilm készítése nagyon megfogta. Miután értesült az egykori szülőház tervezett szociális létesítménnyé alakításáról, esélyt látott arra, hogy művészileg is megörökítse a térség változásait.

A dokumentációhoz vezető út

A filmprojekt során Schwaiger meglepő fordulatokkal találkozott, amikor a rendőrség közbelépett, és át kellett terveznie a filmet. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a ház újratervezését kísérje, de hamar felmerült a kérdés, hogy Braunau városa hogyan tud felelősen bánni saját, megterhelt történelmével. A vizsgálatok oda vezettek, hogy a dokumentumfilm oknyomozói megközelítést alkalmaz, és az építkezés körülményeire is összpontosított.

A dokumentumfilm izgalmas eleme az Ausztria történelmével kapcsolatos mélyen gyökerező mítoszok vizsgálata és a felelősség vetülete. Schwaiger hangsúlyozza, hogy Ausztria történelmileg olyan képet közvetít, amelyben a náci múltat ​​gyakran szőnyeg alá söpörték. „Olyan képet mutatnak be, amelyet néhány fanatikus jellemez, miközben a lakosság többsége ártatlan volt” – magyarázza a filmes.

Az osztrák történelem ábrázolásai, például a romantikus „Sissi” filmeken keresztül szintén a vádlottak padján vannak. Ez az idill a valóság torzulása, amely nem felel meg a tényleges történelmi körülményeknek, és befolyásolja a kollektív emlékezetet. Schwaiger bírálja ezt a történelmi revizionizmust, és arra figyelmeztet, hogy ha valaki túl könnyen él a saját múltjával, az csak megismétlődik.

„Braunau olyan, mint egy nem kívánt gyermek” – ez a metafora azt a felelősséget írja le, amelyet a város visel az osztrák történelemért. Gyönyörű környezete ellenére a város gyakran a „náci fészek” stigmáját hordozza magában, ami nem könnyű polgárainak. A valóság azonban azt mutatja, hogy Braunau Ausztria sok más helyével ellentétben aktívan dolgozik azon, hogy megbékéljen történelmével és identitásával.

Schwaiger optimista, hogy a film segíteni fog a figyelem felkeltésében. „Nincs fontosabb, mint a saját történelmünk megbékélése” – hangsúlyozza –, „mert ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzuk, hogy a történelem sötét fejezetei újra feledésbe merüljenek.” A dokumentumfilm tehát nemcsak a múltba enged betekintést, hanem mindenkit arra kér, hogy az ilyen hibák soha ne ismétlődjenek meg.

További részletek és információk a „Ki fél Braunautól?” című dokumentumfilmről. valamint a megvitatott témákat, lásd a jelentést a taz.de oldalon.