Gondolkodni az új életkori határokon: megkülönböztetés vagy szükséges orientáció?

Gondolkodni az új életkori határokon: megkülönböztetés vagy szükséges orientáció?

Az életkor társadalmi felfogása sokat változott az utóbbi években. Noha az életkor hagyományosan merev számnak tekinthető az útlevélben, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a valóság összetettebb. Claudia Vogel szociológusok professzora a Neubrandenburgi Alkalmazott Tudományok Egyetemen, valamint Harald Künemund professzor a Vechta Egyetemen most megvitatják, hogy a tudomány és a társadalom életkorának korlátait pontosabban és megfelelően lehet meghatározni.

A Kassel -i Gerontológiai és geriatrikus kongresszusról szóló jelenlegi vitaindító részében a két szakértő azt tárgyalja, hogy az életkor kategorizációja gyakran problematikus. Ezek a korlátok, legyen az a kötelező iskolai végzettség kezdete, vagy a nyugdíj -referencia szokásos életkori korlátja, nemcsak diszkriminációnak tekinthető, hanem szükséges orientációs segédeszközöknek is. Vogel szerint a magas riasztás kezdetét gyakran önkényesen 80 vagy 85 évre állítják be anélkül, hogy figyelembe vennék az élet egyéni valóságát.

A korhatárok változatos szerepe

A két tudós központi ismerete az, hogy az életkor korlátozza a különböző funkciókat. Orientációként szolgálhatnak és szükségesek bizonyos társadalmi szabályok meghatározásához. Ennek ellenére az életkori korlátokról szóló vitát nemcsak a gazdasági megfontolásokból kell vezetni. "A korhatárok folyamatosan tárgyalnak és adaptáltak" - magyarázza Vogel. Ugyanakkor gyakran nem veszik figyelembe, hogy bizonyos embercsoportok védelmét is szolgálhatják.

Künemund rámutat arra, hogy az olyan életkori korlátok meghatározása, mint például a kötelező iskolai végzettség vagy a jogosultság, fontos a társadalom egyenlő bánásmódjának biztosítása érdekében. Arról szól, hogy a hátrányok egyértelmű szabályok útján kerülhetők el. Mindkét tudós azt állítja, hogy a jövőbeli kutatások nem a naptári korra kell összpontosítaniuk. Ehelyett sokkal értelmesebb lenne megvizsgálni olyan speciális élet jelenségeket, mint például a kognitív változások vagy az idősebb emberek társadalmi elszigeteltsége.

Ennek az érvnek a célja az életkor megkülönböztetett nézete. A két tudós számára fontos, hogy az életkori határokat nemcsak merev nyomnak tekintik, hanem az egyéni élet összefüggésében is megértik őket. Ez új perspektívát kínálhat az öregedésről és a kapcsolódó kihívásokról.

a tudósokról

Claudia Vogel professzor 2021 óta tartotta a Neubrandenburgi Alkalmazott Tudományos Egyetem szociológiai és kvantitatív társadalmi kutatásának elnökét. Előtte vezette a német öregkori bázist, és különféle speciális bizottságokban aktív. Harald Künemund professzor, aki 2006 óta dolgozik a Vechta Egyetemen, korábban kutatta a Berlini Szabad Egyetemet, és az idős emberek társadalmi részvételére és az öregedés kutatására összpontosít.

A két szakértő egyetért abban, hogy az idősebb generáció igényeinek és valóságának kielégítése érdekében átfogó vita szükséges az életkori korlátokról. Ezek a párbeszédek nemcsak fontos impulzusokat tudtak adni a tudományban, hanem a széles társadalomban is. További információkért a két tudós részletes megfontolásai megtalálhatók például: az idw-online.de