Dokumentumfilm premierje a Hartheim kastélyról: A memória emlékműve

Dokumentumfilm premierje a Hartheim kastélyról: A memória emlékműve

Alkoven, Österreich - 2025. március 28-án, Thomas Hackl rendező és Martina Hechenberger premiere, az ORF III-n ünnepelt „Schloss Hartheim-the náci Mordanstalt” című dokumentumfilm, amelyet Martina Hechenberger premierje ünnepelt. Ez a dokumentáció megvilágítja a Hartheim kastély, a Német Birodalom legnagyobb eutanázia intézményének komor örökségét, amely Alkovenben található, Ausztriában található. A közelben született Hackl személyes kapcsolatban áll ezzel a történelmi helygel. A szomszédok és a rokonok története egyaránt az elkövető, és az áldozatok a film központi alkotóelemei, amelyek 1940 és 1944 közötti brutális eseményekkel foglalkoznak.

A dokumentumfilmben a szomszéd Gabriele Hofer-Stelzhammer kifejezi, hogy minden évben figyelte a látogatókat a Mauthausen koncentrációs tábor felszabadító ünnepségére. Ezek a látogatások az áldozatok emlékezetének részét képezik, amelynek fontosságát különösen gyengítette a kastélyt a közösség szociális házakká történő átalakítása. Olga Stoiber emlékszik a szörnyű jelenetekre, beleértve az emberek sikolyait és egy lány képét egy gyönyörű ruhában, amelyet a Hartheim kastélyban fogtak el.

A hartheim atrocitásai

Hartheim kastélyt 1940 tavaszán átalakították eutanázia intézményré az úgynevezett „T4 akció” részeként. Az átalakítás Rudolf Lonauer, a Linz -i orvos irányítása alatt történt, aki a gyilkos létesítményt vezette. Georg Renno volt az ő helyettese, és idézi a dokumentációban, és nem volt betekintése az elkövetett cselekedetek sokkolására. Ennek a létesítménynek az első áldozatai voltak a korábbi lakosok, akik korábban ott voltak. A gázkamrában a gyilkosság 1940 májusában kezdődött.

A titkos eutanázia program részeként mintegy 30 000 embert gyilkoltak meg Hartheimben 1940 és 1944 között. Az áldozatok elsősorban fizikai és szellemi fogyatékossággal élő emberek voltak, valamint mentális betegségekkel, amelyek különféle ápolási létesítményektől és pszichiátriai intézményektől származtak. Még a koncentrációs táborokból, például a Mauthausen-Gusen-ből származó munkavégzhetetlen fogvatartottakat vitték Hartheimbe, hogy ott gázolódjanak.

A Hartheim kastély öröksége

Hackl és Hechenberger dokumentációja egyesíti a személyes történeteket az eutanázia intézmény jelenlegi kutatási eredményeivel. Ezeknek a megközelítéseknek segíteniük kell a Hartheim "szomorú örököse" jobb elfogadásában, és nem szabad elfelejteni a brutális emlékeket. A történelmi elemzések azt mutatják, hogy a gyilkos orvosok nemcsak a szelekció és a deportálásért harcoltak, hanem központi szerepet játszanak a jelenlegi kutatásban és feldolgozásban.

Már az 1944/45 -es évfordulón az első lebontási munkát a gyilkossági rendszereken végezték. Ennek megakadályoznia kell a kastély korábbi használatát az emlékezetben. Ennek ellenére a atrocitások emléke továbbra is életben marad, nem utolsósorban a folyamatos erőfeszítések miatt, amelyek tisztázzák és megemlékeznek, hogyan történt a 2003 -ban megnyílt Harthim tanulás és emlékmű helyszínén.

A Hartheim múltjának vizsgálata fontos, mivel sok meggyilkolt ember olyan rendszer áldozatai voltak, amelyek szisztematikusan elpusztították az emberi életet. A sorsod emlékmű az ideológiai szélsőségesség veszélyeire, és ösztönöznie kell mindannyian gondolkodni.