Haspelmoor: A tőzegbányászattól a nyüzsgő faluig – egy hely története

Haspelmoor: A tőzegbányászattól a nyüzsgő faluig – egy hely története

Haspelmoor, egy kicsi, rejtett falucska, figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül. Alfred Beheim, a 68 éves lokálpatrióta emlékszik a város gyökereire, amelyeket a tőzegbányászat alakított ki. Beheim gyakorlott szeme alatt, aki maga is a régióban nőtt fel, és évtizedekig ingázott, feltárul Haspelmoor története, amely nemcsak lenyűgöző, hanem mélyen kapcsolódik a régió ipari múltjához is.

Haspelmoort eredetileg nem lakóhelynek szánták. A München és Augsburg közötti vasútvonal 1838 és 1840 közötti építése során azonban értékes tőzeglerakódásokat fedeztek fel az útvonal mentén. Ez a tőzeg hasznosnak bizonyult a gőzmozdonyok számára, így 1853-ban vasútállomást építettek, amely lehetővé tette a nyersanyag elszállítását. „A vasútállomás volt a második épület, ami itt épült” – mondja Beheim, hozzátéve, hogy a Krieglmeier üzletág is hozzájárult akkoriban 1600 tőzegmunkás alapellátásához.

Növekedés a településen keresztül

1867-ben Haspelmoornak csak hét háza és 61 lakója volt. Ma 732 ember él itt. Beheim beszámol arról, hogy a háború utáni időszakban az első telepesek helyi fiatalok voltak, akik saját családot alapítottak. Később a szudéták és egerföldi kitelepítettek is csatlakoztak hozzájuk, akik fontos szerepet játszottak az integrációban. A város társadalmi élete megélénkült, különösen a helyi sportklub révén, amely a közösség központja.

A központ hiánya ellenére Haspelmoor továbbra is dinamikusan fejlődik. „A vasúthoz való csatlakozás kulcsfontosságú” – mondja Beheim. Két bajor nagyvárosba kevesebb mint 30 perc alatt eljuthatnak a lakók, bár hangsúlyozza, hogy a vonatok gyakoriságát javítani kell. A közlekedési bizottság ügyvezető igazgatójaként a jobb összeköttetésekért szorgalmazza.

A természet és a közösségi identitás védelme

Alfred Beheim számára a moha nem csupán egy földrajzi terület, hanem az otthon egy darabja, amelyet meg kell védeni. A Haspelmoor Habitat Egyesület alelnökeként elkötelezett az 1985 óta védett területnek számító terület történetének és természetének megismertetése. „A láp hasznosítására vonatkozóan számos javaslatot elutasítottunk, és örülök, hogy ma már nem kemping és nem hulladéklerakó” – hangsúlyozza Beheim.

Egy másik kulturális látnivaló a Rupert Mayer atya kápolna, amely idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A müncheni munkáspap tiszteletére szentelt kápolna havonta egyszer istentiszteletet tart, és kedvelt hely a plébánosok körében.

Míg Beheim üdvözli Haspelmoor modernségét, olykor egyszerűbb interperszonális pillanatokra vágyik, mint például a kerti kerítés feletti beszélgetésre a szomszédokkal. A társadalmi változások ellenére kapcsolata Haspelmoorral töretlen. „Szívvel-lélekkel élek itt” – fejezi be.